Indulási pont/Partida: Arequipa, Perú
Magasság/Altitude: 2300 m
Hőmérséklet/Temperatura: 15 ˚C (napsütés/sol)
Km: 16.298 km
Indulás/Partida: 8:43 óra/horas (GTM -5.00)
Magasság/Altitude: 2300 m
Hőmérséklet/Temperatura: 15 ˚C (napsütés/sol)
Km: 16.298 km
Indulás/Partida: 8:43 óra/horas (GTM -5.00)
Korán keltünk, hogy Arequipából minél hamarabb elindulhassunk, és minél hamarabb kijussunk ebből az országból. A tetőtéri teraszon fogyasztott reggelit követően besétáltunk hamar a városközpontba körülnézni, ha már itt vagyunk, majd útnak indultunk... 
A Tacnába vezető úton kétszer állítottak meg minket, egyszer Moquegában, hogy nincs-e nálunk gyümölcs, mivel a város legyektől mentes. No, az első bogár persze, ami bemászott az autónkba az ellenőrzés során, nem más volt, mint egy jókora lusta légy. Ennyit az ellenőrzésről... Kicsit később újból megállítottak bennünket, most a dokumentumainkat ellenőrizték, majd mikor mondtuk, hogy a gyümölcsellenőrzésen már átestünk, utunkra bocsátottak...
Maga a táj Tacna felé szó szerint sivatagos volt piros árnyalatban. Az út pedig egyenesen vezetett jó hosszan, csak néhol törte meg egy-egy kanyar...
Tacnába valamivel egy óra előtt érkeztünk. Úgy terveztük, hogy itt ebédelünk abban az étteremben, ahol itt tartózkodásunk alatt is vacsoráztunk, mivel a konyhája talán az egyik legjobb egész Peruban. Miután leparkoltuk az autót annak a hotelnak a parkolójában 5 sole-ért, ahol korábban megszálltunk, átsétáltunk az el Uoro étterembe. Mielőtt megebédeltünk volna, a biztonság kedvéért megkérdeztük, biztos tudunk-e AmEx-szel fizetni, mivel készpénzünk ekkor már tényleg nem volt. Csupán annyi maradt, hogy a tankba beletöltsük, és átérjünk Chilébe. Miután a főpincér megnyugtatott minket, hogy persze, hogy tudunk fizetni kártyával, betértünk. A szokásos guina levest kértük, második fogásnak én lazacot guina pürével, Paulo steaket szintén guina pürével. Aztán jött a fizetés és a nagy pofáraesés. A kártyaleolvasó ugyanis csak Visára illetve MasterCardra működött! Hiába huzogatta a kártyánkat, az nem akart aktiválódni. Ekkor átsétáltunk az egyik pincérrel egy másik kávézóba, hogy ott próbálják lehúzni a kártyát, persze ott is ugyanaz a rendszer működött, azaz szintén nem tudtunk fizetni. Ekkor visszamentünk az étterembe. Paulo hamar elugrott internetezni, hogy megpróbáljon átutalást intézni, de mivel a fizetési határidő előtt 5 nappal adják csak meg a számlaegyenlítéshez szükséges kódot, a MasterCardra nem tudott átutalni pénzt, hogy a későbbiekben azzal tudjunk fizetni vagy netán pénzt felvenni. Az American Expressen ugyanis két különböző limit van készpénzfelvételre, ami lejárt, illetve kártyás fizetésre, ami még élt, csak éppen sok helyen nem fogadják el... Újabb megoldás után néztünk. Elkértük az étterem bankszámláját, hogy Brazíliába érve átutaljuk a tartozásunkat. Szerencsére nem akadékoskodtak, nem voltak ellenségesek sem, beismerték rosszul tájékozottságukat, és bíztak abban, hogy valóban átutaljuk a pénzt...
A kellemetlen kis incidenst követően késéssel indultunk Chile felé. A határra fél négy előtt érkeztünk. Számítottunk rá, hogy nem lesz egyszerű az átkelésünk a perui határon, sem a belépésünk Chilébe. Jó sok papírügyintézést követően (külön útlevélellenőrzés, külön migrációs ellenőrzés, külön vámvizsgálat, külön az autó papírjainak intézése, persze mindegyik külön ügyintézőnél. – Lásd, hogy teremtsünk munkát! :)) Végre az autóban ültünk, indultunk volna a chilei ellenőrzésre, mikor az utolsó bódénál megállítottak minket, hogy az autó vámpapírjait ellenőrizzék. Hiányzik egy pecsét! Irány vissza... Jó fél órás vacakolást követően kiléptünk Peruból!!! Mindketten iszonyúan megkönnyebbültünk. Ugyanakkor mosolyogtunk, hogy ha most nem engednének be Chilébe, a két határ közt tanyázhatnánk ki tudja mennyi ideig. :)
A chilei ügyintézés sem volt különbb a peruinál. Szintén számos dokumentumot kellett kitöltenünk, lepecsételtetnünk, bemutatnunk, a csomagjainkat átvilágíttatnunk, az autót megmutatnunk stb. stb., mire végre átengedtek minket a határon. A procedúra jó 40 percet vett igénybe! De átjutottunk, ráadásul ez alkalommal mindannyian legálisan tartózkodunk Chilében! :) A következő fejtörés majd csak kilépéskor lesz, hogy vajon hol kell ellenőriztetnünk az útlevelünket, ugyanis az argentín határnál Paso de Jama-ban csak argentín ellenőrzés van! Kérdés, hol van a chilei határ? :) Állítólag San Pedro de Atacamában van a határellenőrzés, ott jártunkkor viszont egyetlen hivatalt sem láttunk, csak a poros kis városkát...
Terveink szerint Arica városában szerettünk volna megszállni, hogy az elkövetkezendő napokban bejárjuk a környéket, főként a Lauca Nemzeti Parkot. Arica városába érve jó ideig autózgattunk, de sem hotelt, sem utazási irodát nem találva meguntuk a várost, és inkább tovább álltunk. Ráadásul a város sem tűnt valami izgalmasnak, így úgy döntöttünk, megyünk tovább Iquique-be, a tengerparti városba... Utunk jó részét sötétben tettük meg, Iquiquebe ¾ 10-re értünk már chilei időszámítás szerint...
A Tacnába vezető úton kétszer állítottak meg minket, egyszer Moquegában, hogy nincs-e nálunk gyümölcs, mivel a város legyektől mentes. No, az első bogár persze, ami bemászott az autónkba az ellenőrzés során, nem más volt, mint egy jókora lusta légy. Ennyit az ellenőrzésről... Kicsit később újból megállítottak bennünket, most a dokumentumainkat ellenőrizték, majd mikor mondtuk, hogy a gyümölcsellenőrzésen már átestünk, utunkra bocsátottak...Maga a táj Tacna felé szó szerint sivatagos volt piros árnyalatban. Az út pedig egyenesen vezetett jó hosszan, csak néhol törte meg egy-egy kanyar...
Tacnába valamivel egy óra előtt érkeztünk. Úgy terveztük, hogy itt ebédelünk abban az étteremben, ahol itt tartózkodásunk alatt is vacsoráztunk, mivel a konyhája talán az egyik legjobb egész Peruban. Miután leparkoltuk az autót annak a hotelnak a parkolójában 5 sole-ért, ahol korábban megszálltunk, átsétáltunk az el Uoro étterembe. Mielőtt megebédeltünk volna, a biztonság kedvéért megkérdeztük, biztos tudunk-e AmEx-szel fizetni, mivel készpénzünk ekkor már tényleg nem volt. Csupán annyi maradt, hogy a tankba beletöltsük, és átérjünk Chilébe. Miután a főpincér megnyugtatott minket, hogy persze, hogy tudunk fizetni kártyával, betértünk. A szokásos guina levest kértük, második fogásnak én lazacot guina pürével, Paulo steaket szintén guina pürével. Aztán jött a fizetés és a nagy pofáraesés. A kártyaleolvasó ugyanis csak Visára illetve MasterCardra működött! Hiába huzogatta a kártyánkat, az nem akart aktiválódni. Ekkor átsétáltunk az egyik pincérrel egy másik kávézóba, hogy ott próbálják lehúzni a kártyát, persze ott is ugyanaz a rendszer működött, azaz szintén nem tudtunk fizetni. Ekkor visszamentünk az étterembe. Paulo hamar elugrott internetezni, hogy megpróbáljon átutalást intézni, de mivel a fizetési határidő előtt 5 nappal adják csak meg a számlaegyenlítéshez szükséges kódot, a MasterCardra nem tudott átutalni pénzt, hogy a későbbiekben azzal tudjunk fizetni vagy netán pénzt felvenni. Az American Expressen ugyanis két különböző limit van készpénzfelvételre, ami lejárt, illetve kártyás fizetésre, ami még élt, csak éppen sok helyen nem fogadják el... Újabb megoldás után néztünk. Elkértük az étterem bankszámláját, hogy Brazíliába érve átutaljuk a tartozásunkat. Szerencsére nem akadékoskodtak, nem voltak ellenségesek sem, beismerték rosszul tájékozottságukat, és bíztak abban, hogy valóban átutaljuk a pénzt...
A kellemetlen kis incidenst követően késéssel indultunk Chile felé. A határra fél négy előtt érkeztünk. Számítottunk rá, hogy nem lesz egyszerű az átkelésünk a perui határon, sem a belépésünk Chilébe. Jó sok papírügyintézést követően (külön útlevélellenőrzés, külön migrációs ellenőrzés, külön vámvizsgálat, külön az autó papírjainak intézése, persze mindegyik külön ügyintézőnél. – Lásd, hogy teremtsünk munkát! :)) Végre az autóban ültünk, indultunk volna a chilei ellenőrzésre, mikor az utolsó bódénál megállítottak minket, hogy az autó vámpapírjait ellenőrizzék. Hiányzik egy pecsét! Irány vissza... Jó fél órás vacakolást követően kiléptünk Peruból!!! Mindketten iszonyúan megkönnyebbültünk. Ugyanakkor mosolyogtunk, hogy ha most nem engednének be Chilébe, a két határ közt tanyázhatnánk ki tudja mennyi ideig. :)
A chilei ügyintézés sem volt különbb a peruinál. Szintén számos dokumentumot kellett kitöltenünk, lepecsételtetnünk, bemutatnunk, a csomagjainkat átvilágíttatnunk, az autót megmutatnunk stb. stb., mire végre átengedtek minket a határon. A procedúra jó 40 percet vett igénybe! De átjutottunk, ráadásul ez alkalommal mindannyian legálisan tartózkodunk Chilében! :) A következő fejtörés majd csak kilépéskor lesz, hogy vajon hol kell ellenőriztetnünk az útlevelünket, ugyanis az argentín határnál Paso de Jama-ban csak argentín ellenőrzés van! Kérdés, hol van a chilei határ? :) Állítólag San Pedro de Atacamában van a határellenőrzés, ott jártunkkor viszont egyetlen hivatalt sem láttunk, csak a poros kis városkát...
Terveink szerint Arica városában szerettünk volna megszállni, hogy az elkövetkezendő napokban bejárjuk a környéket, főként a Lauca Nemzeti Parkot. Arica városába érve jó ideig autózgattunk, de sem hotelt, sem utazási irodát nem találva meguntuk a várost, és inkább tovább álltunk. Ráadásul a város sem tűnt valami izgalmasnak, így úgy döntöttünk, megyünk tovább Iquique-be, a tengerparti városba... Utunk jó részét sötétben tettük meg, Iquiquebe ¾ 10-re értünk már chilei időszámítás szerint...
Acordamos bem cedo para poder ir embora e sair desse país o mais cedo que possível. Depois de tomar café de manhã no terraço em cima do hotel, demos uma volta no centro da cidade para conhecê-la e após começamos nossa viagem... 
No caminho até Tacna nos pararam duas vezes, a primeira vez em Moquega para verificar se havia frutas no carro.Não queriam que alguém levasse moscas para a cidade com as frutas, assim nos também investigaram sobre isso. E claro que o primeiro inseto que entrou no nosso caro durante o controle não foi outro que uma grande mosca preguiçosa. Tanto sobre controle... Um pouco depois nos pararam de novo para controlar nossos documentos, mas quando lhes falamos que já tivemos tido um controle de fruta antes, nos deixaram continuar a viagem...
A paisagem no caminho para Tacna era deserta em tom vermelho, e a rua era reta, com poucas curvas..
Em Tacna chegamos um pouco antes da uma hora. No caminho já planejamos almoçar no mesmo restaurante em Tacna, em que já jantamos quando tivemos passado uma noite aqui, porque nos gostou tanto da comida daquele. Achamos que o restaurante era um dos melhores do Peru. Estacionamos o carro no estacionamento do hotel onde tivemos dormido antes, e caminhamos para o restaurante el Uoro. Antes entrar no restaurante, perguntamos o garçom por estar seguros, se poderíamos pagar com AmEx. Nosso dinheiro já estava no ponto de acabar, só tínhamos para encher o tanque e chegar com aquele em Chile. Depois de que o garçom nos reafirmou que é claro que podíamos pagar com AmEx, eles aceitam, entramos para almoçar. Pedimos sopa de quinoa como da última vez, e depois eu pedi salmão com purê de quinoa e Paulo bife com o mesmo purê. E quando chegou a hora de pagamento, também chegou a hora da surpresa, porque a maquina de cartão foi feito para Visa e MasterCard mas não para AmEx! Em vão ele puxou e puxou de novo e novo, o AmEx não queria passar. Aí fomos caminhando com um dos garçons para outro restaurante ou café para tentar a maquina de lá e ver se o AmEx passava. Claro que lá também era o mesmo sistema, assim também não conseguimos pagar com o cartão. Então voltamos para o restaurante. Paulo saiu de repente para ver se possa transmitir o valor para outra conta corrente dele no internet para poder pagar com MasterCard ou tirar dinheiro com aquele depois. Pois ele recebe o código para o pagamento das contas que é necessário para o transmissão também só 5 dias antes do dia de pagamento, não conseguiu fazê-lo. A verdade é que no AmEx tem dois limites diferentes, um para tirar dinheiro do ATM, que expirou, outro para pagar com aquele, que ainda tem limites, só que em muitos lugares não aceitam o AmEx... Assim buscamos outra solução. Pedimos o numero da conta corrente do restaurante para pagar nossa debito com depósito de Brasil. Afortunadamente eles não foram exigentes em relação á maneira de pagamento, tampouco foram hostiis conosco, admitiram que estavam mal informados, e confiaram em que transmitiríamos o dinheiro para eles de verdade...
Depois do incidente inconveniente continuamos nossa viagem com atraso em direção ao Chile. Na fronteira chegamos antes das quatro e meia. Contamos com complicações considerando nossa entrada em Chile. Depois de um monte de burocracia e documentação (separado o controle de passaporte, separado o controle de migração, separado o controle fiscal e separado o controle dos documentos do carro, e claro que tudo com um funcionário separado. – Veja como se criam empregos! :)) Ao fim pudemos entrar no carro, queríamos ter ido para o controle do Chile, quando no ultimo posto nos pararam para controlar os documentos fiscais do carro. Falta um carimbo! Tivemos que voltar para procurá-lo... Depois duma meia hora perdendo nosso tempo com fazer coisas inúteis, conseguimos sair do Peru!!! Nos dois estávamos muito aliviados e no mesmo tempo sorrimos, porque se agora não nos deixassem entrar em Chile, teríamos que ficar sei lá quanto tempo entre as duas fronteiras. :)
A administração em Chile também não foi melhor. Tivemos que preencher vários documentos, carimbá-los, mostrá-los, deixar o controle fiscalizar nossas malas, mostrar nosso carro etc. etc. até finalmente nos deixaram passar na fronteira. Esse processo também demorou mais ou menos 40 minutos, mas conseguimos atravessar a fronteira e entrar em Chile esta vez legalmente! :) Outra pergunta, que vai fazer nos quebrar a cabeça quando queremos sair do Chile, é, onde temos que mostrar nosso passaporte, pois na fronteira argentina em Paso de Jama só tem controle da parte de Argentina! A pergunta é onde esta a fronteira do Chile? :) Segundo as pessoas locais a alfândega esta em San Pedro de Atacama, mas quando estivemos lá, nenhum escritório vemos, só a cidadezinha empoeirada...
Segundo nosso plano queríamos ter passado a noite em Arica para podermos fazer uma excursão e conhecer os parques nacionais, em particular o Parque Nacional Lauca, perto da cidade nos dias seguintes. Chegado em Arica dirigimos muito para buscar um hotel ou agencia de viagem, mas nenhum deles encontramos. Por perder a paciência, ficar entediados e decidimos continuar nossa viagem para Iquique que fica na beira do Pacifico. Além disso a cidade de Arica também não pareceu muito interessante... Já anoitecia quando saímos de Arica e em Iquique chegamos as 9:45 segundo o fuso horário chileno...
No caminho até Tacna nos pararam duas vezes, a primeira vez em Moquega para verificar se havia frutas no carro.Não queriam que alguém levasse moscas para a cidade com as frutas, assim nos também investigaram sobre isso. E claro que o primeiro inseto que entrou no nosso caro durante o controle não foi outro que uma grande mosca preguiçosa. Tanto sobre controle... Um pouco depois nos pararam de novo para controlar nossos documentos, mas quando lhes falamos que já tivemos tido um controle de fruta antes, nos deixaram continuar a viagem...
A paisagem no caminho para Tacna era deserta em tom vermelho, e a rua era reta, com poucas curvas..
Em Tacna chegamos um pouco antes da uma hora. No caminho já planejamos almoçar no mesmo restaurante em Tacna, em que já jantamos quando tivemos passado uma noite aqui, porque nos gostou tanto da comida daquele. Achamos que o restaurante era um dos melhores do Peru. Estacionamos o carro no estacionamento do hotel onde tivemos dormido antes, e caminhamos para o restaurante el Uoro. Antes entrar no restaurante, perguntamos o garçom por estar seguros, se poderíamos pagar com AmEx. Nosso dinheiro já estava no ponto de acabar, só tínhamos para encher o tanque e chegar com aquele em Chile. Depois de que o garçom nos reafirmou que é claro que podíamos pagar com AmEx, eles aceitam, entramos para almoçar. Pedimos sopa de quinoa como da última vez, e depois eu pedi salmão com purê de quinoa e Paulo bife com o mesmo purê. E quando chegou a hora de pagamento, também chegou a hora da surpresa, porque a maquina de cartão foi feito para Visa e MasterCard mas não para AmEx! Em vão ele puxou e puxou de novo e novo, o AmEx não queria passar. Aí fomos caminhando com um dos garçons para outro restaurante ou café para tentar a maquina de lá e ver se o AmEx passava. Claro que lá também era o mesmo sistema, assim também não conseguimos pagar com o cartão. Então voltamos para o restaurante. Paulo saiu de repente para ver se possa transmitir o valor para outra conta corrente dele no internet para poder pagar com MasterCard ou tirar dinheiro com aquele depois. Pois ele recebe o código para o pagamento das contas que é necessário para o transmissão também só 5 dias antes do dia de pagamento, não conseguiu fazê-lo. A verdade é que no AmEx tem dois limites diferentes, um para tirar dinheiro do ATM, que expirou, outro para pagar com aquele, que ainda tem limites, só que em muitos lugares não aceitam o AmEx... Assim buscamos outra solução. Pedimos o numero da conta corrente do restaurante para pagar nossa debito com depósito de Brasil. Afortunadamente eles não foram exigentes em relação á maneira de pagamento, tampouco foram hostiis conosco, admitiram que estavam mal informados, e confiaram em que transmitiríamos o dinheiro para eles de verdade...
Depois do incidente inconveniente continuamos nossa viagem com atraso em direção ao Chile. Na fronteira chegamos antes das quatro e meia. Contamos com complicações considerando nossa entrada em Chile. Depois de um monte de burocracia e documentação (separado o controle de passaporte, separado o controle de migração, separado o controle fiscal e separado o controle dos documentos do carro, e claro que tudo com um funcionário separado. – Veja como se criam empregos! :)) Ao fim pudemos entrar no carro, queríamos ter ido para o controle do Chile, quando no ultimo posto nos pararam para controlar os documentos fiscais do carro. Falta um carimbo! Tivemos que voltar para procurá-lo... Depois duma meia hora perdendo nosso tempo com fazer coisas inúteis, conseguimos sair do Peru!!! Nos dois estávamos muito aliviados e no mesmo tempo sorrimos, porque se agora não nos deixassem entrar em Chile, teríamos que ficar sei lá quanto tempo entre as duas fronteiras. :)
A administração em Chile também não foi melhor. Tivemos que preencher vários documentos, carimbá-los, mostrá-los, deixar o controle fiscalizar nossas malas, mostrar nosso carro etc. etc. até finalmente nos deixaram passar na fronteira. Esse processo também demorou mais ou menos 40 minutos, mas conseguimos atravessar a fronteira e entrar em Chile esta vez legalmente! :) Outra pergunta, que vai fazer nos quebrar a cabeça quando queremos sair do Chile, é, onde temos que mostrar nosso passaporte, pois na fronteira argentina em Paso de Jama só tem controle da parte de Argentina! A pergunta é onde esta a fronteira do Chile? :) Segundo as pessoas locais a alfândega esta em San Pedro de Atacama, mas quando estivemos lá, nenhum escritório vemos, só a cidadezinha empoeirada...
Segundo nosso plano queríamos ter passado a noite em Arica para podermos fazer uma excursão e conhecer os parques nacionais, em particular o Parque Nacional Lauca, perto da cidade nos dias seguintes. Chegado em Arica dirigimos muito para buscar um hotel ou agencia de viagem, mas nenhum deles encontramos. Por perder a paciência, ficar entediados e decidimos continuar nossa viagem para Iquique que fica na beira do Pacifico. Além disso a cidade de Arica também não pareceu muito interessante... Já anoitecia quando saímos de Arica e em Iquique chegamos as 9:45 segundo o fuso horário chileno...
Út közbeni megállók / Paradas no caminho:
Moquega: ellenőrzés / controle (gyümölcs/frutas)
12:00 Útellenőrzés / controle policial
Magasság/Altitude: 570 m
Km: 16.577 km
Hőmérséklet/Temperatura: 22˚C (napsütés/sol)
12:48 Tacna
Magasság/Altitude: 600 m
Km: 16.663 km
Hőmérséklet/Temperatura: 21 ˚C (napsütés/sol)
14:54 Tacna elhagyása / Saída da Tacna (Benzinkút / Posto de gasolina)
Tankolás/Combustivel: 10,4 gallon (126,92 Soles)
15:23 Peru-chilei határ / Fronteira de Perú e Chile
Magasság/Altitude: 87 m
Km: 16.705 km
Kilépés a perui határról/Saída do Perú: 15:53
Belépés Chilébe / Entrada no Chile: 16:26 (GMT: -5:00)
21:41 Iquique
Magasság/Altitude: 66 m
Km: 17.032 km
Hőmérséklet/Temperatura: 15˚C (csillagos este/noite com estrelas)
Chilei időzóna/Fusorario chileno: GTM -4:00
Tankolás / Combustible: 25,32 l (14.559 Peso Chileno)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése