A mai napi program pihenés és városnézés. Tegnap sikerült olyan hotelt találnunk a városközpontban a sétálóutca közelében, amely elfogadja a kártyánkat. Biztos, ami biztos, este előre kifizettük a szobánkat. Ma viszont délig maradhattunk csak. Mivel nem tudtuk, találunk-e, illetve milyen és hány napos túrát, ezért hamar elszaladtunk egy utazási irodába kirándulások után nézni. Nemsokára találtunk is egyet, ahol egy és három napos túrákat lehet tenni Észak-Chile nemzeti parkjaiban. Nekem a három napos tetszett a legjobban, mivel az szinte mindent magában foglal. Nem kellett sokáig győzködnöm Paulot, hogy ráálljon a dologra. Neki is tetszett az ötlet, az egyedüli fejtörést maga a túra költsége okozta. Mivel csak ketten jelentkeztünk, és a városban közel nem láttunk rajtunk kívül más turistát, sajnos a négy fős árat kérték tőlünk. Európai viszonylatban azonban még így is megérte. Ráadásul személyre szabott programot kapunk saját vezetővel. Gondolkoztunk a saját kocsival való túrán is, de az utak a fennsíkon elég rosszak, a mi Juliánk tuti nem bírná. Miután biztosított az iroda bennünket arról, hogy tudunk a kártyánkkal fizetni, ráálltunk a dologra. Már csak a túravezető hiányzott. Az irodáé foglalt volt, hétfői indulással tudtuk volna igénybe venni, ami túl késő lenne a visszaindulás és érkezés szempontjából nekünk, ezért másik vezető után néztek. Visszaigazolni viszont csak délután kettő felé ígérték. Addig visszamentünk a hotelba, kifizettük a mai éjszakát is előre, majd elmentünk sétálni a városban.
A sétálóutcát jártuk végig, amely olyan érzést keltett bennünk, mintha egy Western filmbe csöppentünk volna. A faházak tipikus western stílusban sorakoztak egymás mellett végig, az utca közepén pedig ráadásként kiállítottak egy régi tipusú faburkolatú villamost is. Hangulatos kis városka volt, amelyet egyik oldalról a hatalmas homokhegyek, másik oldalról az ócéán zár közre. A sétálóutcán ráadásul kiállítottak pár sóbol faragott szobrot, amelyhez az anyagot a közeli sóbányából szerezték be. Csak hogy biztosak legyünk, hogy tényleg sóból készültek, megnyaldostam az egyiket. Nem vicceltek, tényleg sóból volt. :)
Vidáman sétálgattunk utcácskáin egészen le az óceánpartra. Hatalmas hullámok fogadtak bennünket, amelyeken szörfösök hasítottak. A szürkés homokú partot kristálytiszta vizű hullámok nyaldosták, tengeri madarak futkároztak a nedves homokban élelem után kutatva. Néhány sütkérező embert kivéve a part szinte kihalt volt. Pár baywatch fiú ücsörgött még a figyelőtorony tövében a homokban.
Mivel mindketten most járunk először a Csendes-óceán partján, rögtön kedvet kaptunk a melengető nap sugarai alatt a fürdőzéshez, így hamar visszafordultunk a fürdőruhánkért a hotelba... Visszaérve a partra végigsétáltunk a part menti sétányon a fürdőző részig, átöltöztünk, majd irány a habok! A jéghideg vízbe pipilépésekben haladva mentünk egyre beljebb. A hatalmas hullámok miatt azonban nem sokáig maradtunk szárazak, így nagy bátran belevetettük magunkat a hűs habokba. A hideg a csontunkig hatolt. Pár pillanat múlva azonban a hidegérzetünk enyhült, az óceán üdítően hatott, felfrissültünk és élveztük, hogy a hullámokkal úszhattunk...
Míg szárítkoztunk, sétálgattunk a parton. Példánkat követve más strandoló is bátorságot kapott, hogy megmártózzon, azonban pár lépést követően mindegyikük feladta, szaladt ki a nap melegére. Úgy látszik, csak mi vagyunk ennyire elszántak. :)Délután négy felé járt, keztünk éhezni, visszasétáltunk hát a hotelba, hogy érdeklődjünk a túrán után, az iroda ugyanis oda telefonál üzenetet hagyva a holnapot illetően. Már várt minket a cédula, hogy holnap indulás! Besétáltunk hát az irodába, hogy rendezzük a túra költségeit. Előtte azonban biztos, ami biztos, benéztünk hát más irodákba is, hogy összevessük az árakat. A többi irodában azonban nem lehetett kártyával fizetni, illetve nem ajánlottak jobb árat, így maradtunk az eredetinél, és kifizettük az utunkat, ami a chilei mentalitáshoz híven szintén nem volt egy egyszerű procedúra. Merthogy milyenek is a chileiek? Mindent tökéletesen akarnak csinálni, ezért túlkomplikálják a legegyszerűbb dolgokat is, ami az ügyintézést vagy bármilyen problémamegoldást kb. a triplájára növeli. :) Illetve észrevettük, hogy Chilében az emberek kevésbé segítőkészek a peruiakhoz képest, illetve kevesebben mosolyognak. Peruban szinte mindenkinek fülig ér a szája, az emberek viccelődnek egymással annak ellenére, hogy nagyobb a szegénység és fejletlenebb az ország...
Miután rendeztük a túránkat, betértünk egy csokoládéüzletbe, hogy kipróbáljuk a chilei csokit is, ha már a peruit leteszteltük. Vettünk pár házi készítésű bonbont, majd visszatértünk a hotelba, hogy rendbeszedjük magunkat az estebéd előtt, illetve lepihentünk picit. Vacsorázni a sétálóutca egyik éttermébe mentünk, ahol jó egy órát vártunk csak az előételre, ami viszont akkora adag volt, hogy utána alig bírtunk a második fogással. :) Vacsi után sétáltunk még egyet. A téren valami ünnepség alkalmából koncertet adtak fiatalok, ott időztünk el egy darabig...
Nosso programa de hoje foi visitar e conhecer a cidade e relaxar. Ontem conseguimos achar um hotel perto da rua de pedestres no centro, que aceitou nosso cartão de credito. Para estar seguros, à noite pagamos adiantado a conta do quarto. Por ter pagado só uma noite, podemos ficar no hotel só até meio .
Por não saber sobre as ofertas das agências e que possamos encontrar um tour em bom preço, rapidamente fomos buscar uma agência de viagens para ver as excursões. Em breve encontramos uma, que ofereceu um pacote de 1 e de 3 dias nos parques nacionais no Altiplano do Norte de Chile. Eu gostei do tour de 3 dias mais, porque aquele incluiu quase tudo. Não precisei muito tempo para convencer também Paulo sobre aquele tour. Ele gostou também, só o preço fez um quebra-cabeça, porque nós dois achávamos um pouco alto. Como só tínhamos nós dois para essa excursão, e não vimos outros turistas na cidade, afortunadamente nos pediram pagar o preço de 4 pessoas, porque eles fazem o tour só se tem 4 pessoas. Comparando com o preço dos tours em Europa, ainda valeu a pena pagar o preço da viagem. Além disso, recebemos um programa pessoalizado com guia própria. Pensávamos também em fazer o tour com nosso carro, mas as ruas no altiplano são ruins e nossa Julia com certeza não agüentaria. Depois que a agência nos confirmou sobre podermos pagar com AmEx, aceitamos a oferta e compramos o pacote de 3 dias. Só faltou o guia. A agência tinha só um guia próprio, que estava ocupado quando queríamos fazer a excursão. Assim com ele poderíamos ter saído somente na segunda-feira, que era muito tarde para nos considerando a volta e chegada em Curitiba em tempo. Aí eles tiveram que buscar outro guia livre para nós, por isso eles puderam confirmar nosso tour só às 2 horas de tarde.
Até 2 horas voltamos para o hotel, pagamos uma noite mais e saímos a caminhar na cidade. Demos uma volta na rua de pedestres que nos fez sentir como se estivéssemos num filme de velho oeste. As casas construídas de madeira em estilo típico de velho oeste ficaram bem organizadas, uma ao lado da outra. No meio da rua mostraram um bonde antigo de madeira também. A cidade tinha uma atmosfera agradável que foi cercada pelas montanhas de área em um lado e pelo Pacifico do outro. Na rua dos pedestres colocaram algumas estátuas gravadas de sal para mostra, já que pegaram o material da mineiraria de sulfure perto da cidade. Para ter certeza de que elas foram feitos de sal de verdade, lambei uma delas. Foi brincadeira não, foram de sal de verdade. :)Felizes andamos nas ruas até a praia do Pacifico onde nos esperaram ondas gigantescas nas quais surfistas rasgavam as ondas. Ondas cristalinas bateram a beira de areia cinza, onde passarinhos correram fugindo das ondas e buscando por comida que o mar leve para a praia.
Tirando algumas pessoas que tomavam sol, a praia era quase abandonada, só alguns rapazes da guarda da praia sentaram na areia ao lado da torre de segurança. Pois isso foi a primeira vez por nos dois que vimos e estivemos no Mar Pacifico, claro que a vontade chegou de mergulhar sentindo o calor das raias solares. Assim voltamos de repente para o hotel para pegar a sunga e a biquíni... Chegando na praia de novo caminhamos alguns metros até a praia para nadar, trocamos as roupas e nos metemos entre as ondas. A água foi tão fria que conseguimos entrar e andar mais longe no mar só passo a passo. Pelas ondas enormes não demorou muito tempo até ficarmos totalmente molhados, assim não esperamos mais, porém mergulhamos nas espumas frias. O frio penetrou até nossos ossos, mas alguns minutos depois nosso sentido do frio se acalmou, e em lugar o mar se tornou muito agradável. Nos refrescamos e desfrutamos de nadar com as ondas... Enquanto nos secarmos, damos uma volta na praia. Algumas pessoas vendo nos nadar também tiveram a coragem de mergulhar, mas depois de fazer os primeiros passos no mar, desistiram e correram de novo para secar-se e esquentar-se pelo sol. Parece que só nós dois estamos tão desesperados. :)
As quatro horas começamos a sentir um fome muito forte, por isso voltamos para o hotel para perguntar se a agência já tinha ligado por causa da nossa excursão ou tivesse deixado alguma noticia. No hotel nos esperou já um papelzinho indicando que amanhã saímos da Iquique para o Altiplano! Aí fomos para a agência para pagar nosso tour. Antes buscamos outras agencias com ofertas parecidas, mas naquelas ou não se podia pagar com cartão ou o preço não foi melhor. Ficamos então na primeira oferta, e voltamos para fazer a conta que por causa da mentalidade do povo chileno não foi um processo tão fácil. E porque? Como são então os chilenos? Eles gostam de fazer as coisas tão perfeitamente que eles complicam os assuntos mais simples de mais, que aumenta a administração ou qualquer resolução de problema três vezes mais. :) Também demos conta de que os chilenos são menos prestativos, e sorriem também menos que os peruanos. No Peru quase tudo mundo esta sorridente, as pessoas brincam com outro apesar do país ser mais pobre e menos desenvolvido...
Após conseguir pagar nossa excursão, entramos numa loja de chocolates para experimentar o chocolate chileno. Depois de testar o peruano, queríamos saber como era o chileno. Aí compramos alguns bombons caseiros, e voltamos para o hotel para nos preparar para o almoço de tarde, e também para nos relaxar um pouquinho. Fomos para um restaurante na rua dos pedestres jantar, onde tivemos que esperar mais ou menos uma hora para receber a entrada que foi tão enorme que depois quase não conseguimos comer o prato. :) Após demos uma volta na cidade. Na praça jovens deram um concerto por cause de um evento, lá matamos o tempo por alguns minutos...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése