Indulási pont/Partida: Nasça, Perú
Magasság/Altitude: 580 m
Hőmérséklet/Temperatura: 32 ˚C (napsütés/sol)
Km: 15.726 km
Indulás/Partida: 13:48 óra/horas (GTM -5.00)
Magasság/Altitude: 580 m
Hőmérséklet/Temperatura: 32 ˚C (napsütés/sol)
Km: 15.726 km
Indulás/Partida: 13:48 óra/horas (GTM -5.00)
Reggel fél 9-kor felmentünk a hotel tetejére, hogy a teraszon megreggelizzünk, majd Paulo elment pénzt felvenni, hogy ki tudjuk fizetni a hotelt, illetve a tegnap megrendelt repülőutat a Nasca vonalak felett. A hotelbe 10:30-ra jönnek értünk. Tíz perccel fél 11 előtt Paulo még sehol nem volt, így összepakoltam, majd lementem a recepcióra, hogy indulásra készek legyünk, ha az utolsó pillanatban Paulo beesik. Mire leértem, Paulo már a recepción próbálta rendezni a számlákat. No, ekkor kezdődtek újabb kalandjaink Peruban. Először is, mint kiderült, Paulo nem tudott pénzt felvenni a hitelkártyájáról, mivel elértük a pénzfelvételi limitet mindkét kártyán, egyedül az American Expressel tudunk fizetni. A hotelban viszont nem fogadják el az American Expresst. A hotelra volt még pénzünk, viszont a repülőúthoz hiányzott még 150 Sole. Miután többször is próbáltkoztunk a MasterCarddal sikertelenül fizetni, végül készpénzben kifizettük a hotelt, a túrát pedig lemondtuk. Újabb megoldás után néztünk. Először is elkezdtük járni a várost, hol van olyan utazási iroda, amely elfogadja az American Expresst. Egyet sem találtunk, ezért betértünk abba a vendéglőbe, ahol előző nap vacsoráztunk, hogy megkérjük őket, váltsanak be valamennyi kártyáról levett összeget kápéra. Nem voltak hajlandók, amit meg is értek mellesleg. :) Így tovább próbálkoztunk az utazási irodáknál. Valahol csak 50 sole hiányzott, hogy mindketten feljussunk, de nem szántak meg bennünket, így máshová mentünk kuncsorogni. Találtunk egy irodát, amely hajlandó volt segíteni nekünk. Körbetelefonált, hogy megoldást találjunk. Felhívott hoteleket, éttermeket, hogy lehúznák-e a kártyánkat, neki pedig kifizetnék az összeget. Senki nem ment bele az üzletbe. Aztán elindultunk közösen `házra` járni: betértünk hotelekbe, gyógyszertárba, eredménytelenül távoztunk. Próbálkoztunk banknál, hogy átutalással próbáljunk készpénzhez jutni. Sikertelenül. Ekkor feladta segítőnk, és elbúcsúzott tőlünk. 
Nem adtuk fel, újabb irodák keresésére indultunk. A tegnapi étterem mellett láttunk egy utazási irodát. Nem volt rajt kint egy kártyaembléma sem, azért mondtam Paulonak, térjünk be, kérdezzük meg, hátha olcsóbbért elvisznek minket. Csak 50 sole hiányzott az útból, talán le tudjuk alkudni. Mikor betértünk, és próba, szerencse módra megkérdeztük, lehet-e AmEx-szel fizetni, a srác természetesen bólogatot, hogy persze. Felcsillant a szemünk. Mégis feljutunk! Pedig már a sírás határán álltam, hogy több ezer kilómétert megtettünk, hogy láthassuk a vonalakat, ráadásul pénzünk is lenne rá, csak éppen ebben a túristavárosban sehol nem fogadják el a kártyánkat. Egy apró semmiség miatt esetleg nem teljesül egy álmunk. Még jó, hogy nem adtuk fel! :) A srác telefonálgatott párat, majd kiállította a voucherünket. A busz most azonnal jön értünk, mehetünk repülni! Nem győztünk hálálkodni neki... 
A busszal először a Condor Hotelba tértünk be, ahol lehúzták a kártyánkat, majd irány a reptér. Kifizettük a reptéri illetéket, 20 sole-t fejenként, majd 5 perc várakozást követően jött a pilótánk, hogy indulunk. Átmentünk a biztonsági vizsgálaton, majd a repülőgépnél a pilóta ismertette a programot: 12 jelet nézünk meg jobb és bal oldalról egyaránt, és hogy utitársunkként szegődik egy biztonsági ellenőr is.
Beszálltunk a 4 személyes kisgépbe, becsatoltuk az öveket, felvettük a zajelhárító fülhallgatókat, a pilóta magyarázott valamit a gép működéséről az ellenőrnek, kipróbálta a motort, a légcsavart, a lámpákat, a rádiót, és indultunk is... A repülés kb. fél órát vett igénybe, és fantasztikus volt. A gyomrunk mondjuk kicsit felfordult a jobbra-balra kanyarodástól, de a látvány feledtette velünk a megpróbáltatásokat
. Hihetetlen volt fentről nézni, és belegondolni, hogy mekkora precizitással volt képes sok-sok évvel ezelőtt egy civilizációtól mentes nép ezeket a hatalmas alakzatokat úgy a földbe vésni, hogy több mint 2000 év után is láthatóak. A legizgalmasabb kérdést pedig egy asztronauta alakzat vetette fel. Abban az időben hogy lehetséges mindez? Paulo meg is kérdezte, hogy nem utólag vésték-e véletlenül a földbe a turisták etetésére... 
A repülőturát követően visszatértünk a hotelba, bepakoltunk az autóba, majd útnak indultunk, hogy végre elhagyjuk ezt az országot. Mivel jócskán délután járt, és éhesek is voltunk, a Condor Hotelban megálltunk ebédelni. Jó egy órás kieséssel, 14:55 órakkor indultunk útnak. Nem sokat mentünk, a 15.782 kilóméternél jártunk, mikor útellenőrzésnek estünk alá. Megállítottak bennünket a rendőrök. Megnézték az összes papírunkat, persze minden rendben volt, nem találtak semmit, így valamit kitaláltak, hogy mégse legyen minden rendben. Paulo kiszállt persze az autóból, hogy tárgyaljon velük. A problémájuk először az volt, hogy nincs biztosításunk az autóra Peruban. Paulo mondta, hogy erről ugyan senki nem tájékoztatott bennünket a határon, honnan tudtuk volna. Ekkor jött az újabb kifogásuk, hogy Peruban nem engedélyezett a sötét ablaküveg. Erre nem tudott mit mondani. Végül következett a sztorink, hogy Brazíliából jöttünk, a nászutunkon vagyunk, és a Machu Picchut akartuk megjárni meg a Nasca vonalakat, és blablabla. Erre hajlandóak voltak minket elengedni. Kb. 50 km-t mehettünk (15.835 km), amikor újra megállítottak minket. Újabb papírnézegetés, minden rendben. De hol az autó biztosítása. Újra a már előadott história a határon elmondottakról. Ekkor azzal a jött a rendőr, hogy bizony a biztosítás kötelező. Nem hatotta meg, hogy van brazil, sőt argentín és chilei biztosítás is az autón. Perui biztosítás pedig nem kötelező, utána jártunk. Mondta, bizony vissza kell menni Nascába ügyintézni, ami idő és kb. 80 USD. Na, nem! Nem fordulunk vissza. Mondtuk, elhagyjuk az országot még ma, ha gond van, Arequipában megkötjük a biztosítást. Az nem jó, mert addig még sok út van hátra, és a mi biztonságunk érdekében most kell! De beszél a főnökével, mit lehet tenni. Erre eltűnt a kocsi háta mögött, ahol imitálta, hogy a főnökét hívja telefonon, persze egy mukkot nem szólt a telefonba, majd pár perc múlva visszatért, hogy nincs mit tenni, vissza kell menni Nazcába. Aztán persze 15 perc alkudozás után kinyögte, hogy adjunk már neki valamennyi pénzt benzinre meg mit tudom én mire. Paulo szó nélkül a kezébe nyomott 20 sole-t, ami kb. 5 USD. Ezt követően egész úton Arequipába szinte meg sem szólalt, de látszott rajta, hogy ideges és dühös. Mondta, sosem adott pénzt korrupt rendőröknek. Itt viszont tehetetlen volt az ember, ami a legdühítőbb, mert akár rosszabbul is elsülhetett volna a dolog, amibe bele sem akartunk gondolni. Viszont egész úton feszültek voltunk, mikor adódik újabb korrupt rendőr az utunkba... Érdekes viszont, hogy egész eddigi utunk során Peruban az összes rendőr mindig a segítségünkre volt, barátságosak voltak, egyedül Nasca környékén él ez a korrupció, ami megbélyegzi egész Peruról alkotott véleményünket. Próbáltunk azonban a jó és szép dolgokra gondolni, amiket átéltünk...
Aztán jött az újabb autópályadíjfizetés. Ezzel nem is lett volna semmi gond, ha utána nem sokkal a kilóméterünknél az autópálya történetesen felét be nem takarta volna a homokdűne, amit elfelejtettek eltakarítani. Így bizony eléggé lelassult a haladásunk, ugyanis a szembejövő autó esetén le kellett húzódnunk, hogy utat engedjünk. Viszont ugyanekkor megpillanthattuk a Csendes-óceánt! Egyikünk sem járt még a Csendes-óceánnál, közösen osztozhattunk ebben az új élményben... Az út Arequipáig az óceánpart mellett vezetett hol sivatagon, hol sziklás terepen keresztül... Jócskán besötétedett már, mire Arequipába értünk. Este 11 órára járt, mikor megérkeztünk. Hamar hotelt kerestünk, ami Arequipában kihívás volt, mivel vagy nagyon drága volt, vagy lepukkant hostel, vagy fullházas hotel. Jó fél órás kavargás után végre sikerült találni egy elfogadható hotelt, mikor azonban a WC-t akartuk felavatni, kiderült, hogy az bizony nem nagyon működik. Paulo poharakkal kezdte feltölteni a tartályt, hogy használható állapotba kerüljön. :)
Nem adtuk fel, újabb irodák keresésére indultunk. A tegnapi étterem mellett láttunk egy utazási irodát. Nem volt rajt kint egy kártyaembléma sem, azért mondtam Paulonak, térjünk be, kérdezzük meg, hátha olcsóbbért elvisznek minket. Csak 50 sole hiányzott az útból, talán le tudjuk alkudni. Mikor betértünk, és próba, szerencse módra megkérdeztük, lehet-e AmEx-szel fizetni, a srác természetesen bólogatot, hogy persze. Felcsillant a szemünk. Mégis feljutunk! Pedig már a sírás határán álltam, hogy több ezer kilómétert megtettünk, hogy láthassuk a vonalakat, ráadásul pénzünk is lenne rá, csak éppen ebben a túristavárosban sehol nem fogadják el a kártyánkat. Egy apró semmiség miatt esetleg nem teljesül egy álmunk. Még jó, hogy nem adtuk fel! :) A srác telefonálgatott párat, majd kiállította a voucherünket. A busz most azonnal jön értünk, mehetünk repülni! Nem győztünk hálálkodni neki... A busszal először a Condor Hotelba tértünk be, ahol lehúzták a kártyánkat, majd irány a reptér. Kifizettük a reptéri illetéket, 20 sole-t fejenként, majd 5 perc várakozást követően jött a pilótánk, hogy indulunk. Átmentünk a biztonsági vizsgálaton, majd a repülőgépnél a pilóta ismertette a programot: 12 jelet nézünk meg jobb és bal oldalról egyaránt, és hogy utitársunkként szegődik egy biztonsági ellenőr is.
Beszálltunk a 4 személyes kisgépbe, becsatoltuk az öveket, felvettük a zajelhárító fülhallgatókat, a pilóta magyarázott valamit a gép működéséről az ellenőrnek, kipróbálta a motort, a légcsavart, a lámpákat, a rádiót, és indultunk is... A repülés kb. fél órát vett igénybe, és fantasztikus volt. A gyomrunk mondjuk kicsit felfordult a jobbra-balra kanyarodástól, de a látvány feledtette velünk a megpróbáltatásokat. Hihetetlen volt fentről nézni, és belegondolni, hogy mekkora precizitással volt képes sok-sok évvel ezelőtt egy civilizációtól mentes nép ezeket a hatalmas alakzatokat úgy a földbe vésni, hogy több mint 2000 év után is láthatóak. A legizgalmasabb kérdést pedig egy asztronauta alakzat vetette fel. Abban az időben hogy lehetséges mindez? Paulo meg is kérdezte, hogy nem utólag vésték-e véletlenül a földbe a turisták etetésére... A repülőturát követően visszatértünk a hotelba, bepakoltunk az autóba, majd útnak indultunk, hogy végre elhagyjuk ezt az országot. Mivel jócskán délután járt, és éhesek is voltunk, a Condor Hotelban megálltunk ebédelni. Jó egy órás kieséssel, 14:55 órakkor indultunk útnak. Nem sokat mentünk, a 15.782 kilóméternél jártunk, mikor útellenőrzésnek estünk alá. Megállítottak bennünket a rendőrök. Megnézték az összes papírunkat, persze minden rendben volt, nem találtak semmit, így valamit kitaláltak, hogy mégse legyen minden rendben. Paulo kiszállt persze az autóból, hogy tárgyaljon velük. A problémájuk először az volt, hogy nincs biztosításunk az autóra Peruban. Paulo mondta, hogy erről ugyan senki nem tájékoztatott bennünket a határon, honnan tudtuk volna. Ekkor jött az újabb kifogásuk, hogy Peruban nem engedélyezett a sötét ablaküveg. Erre nem tudott mit mondani. Végül következett a sztorink, hogy Brazíliából jöttünk, a nászutunkon vagyunk, és a Machu Picchut akartuk megjárni meg a Nasca vonalakat, és blablabla. Erre hajlandóak voltak minket elengedni. Kb. 50 km-t mehettünk (15.835 km), amikor újra megállítottak minket. Újabb papírnézegetés, minden rendben. De hol az autó biztosítása. Újra a már előadott história a határon elmondottakról. Ekkor azzal a jött a rendőr, hogy bizony a biztosítás kötelező. Nem hatotta meg, hogy van brazil, sőt argentín és chilei biztosítás is az autón. Perui biztosítás pedig nem kötelező, utána jártunk. Mondta, bizony vissza kell menni Nascába ügyintézni, ami idő és kb. 80 USD. Na, nem! Nem fordulunk vissza. Mondtuk, elhagyjuk az országot még ma, ha gond van, Arequipában megkötjük a biztosítást. Az nem jó, mert addig még sok út van hátra, és a mi biztonságunk érdekében most kell! De beszél a főnökével, mit lehet tenni. Erre eltűnt a kocsi háta mögött, ahol imitálta, hogy a főnökét hívja telefonon, persze egy mukkot nem szólt a telefonba, majd pár perc múlva visszatért, hogy nincs mit tenni, vissza kell menni Nazcába. Aztán persze 15 perc alkudozás után kinyögte, hogy adjunk már neki valamennyi pénzt benzinre meg mit tudom én mire. Paulo szó nélkül a kezébe nyomott 20 sole-t, ami kb. 5 USD. Ezt követően egész úton Arequipába szinte meg sem szólalt, de látszott rajta, hogy ideges és dühös. Mondta, sosem adott pénzt korrupt rendőröknek. Itt viszont tehetetlen volt az ember, ami a legdühítőbb, mert akár rosszabbul is elsülhetett volna a dolog, amibe bele sem akartunk gondolni. Viszont egész úton feszültek voltunk, mikor adódik újabb korrupt rendőr az utunkba... Érdekes viszont, hogy egész eddigi utunk során Peruban az összes rendőr mindig a segítségünkre volt, barátságosak voltak, egyedül Nasca környékén él ez a korrupció, ami megbélyegzi egész Peruról alkotott véleményünket. Próbáltunk azonban a jó és szép dolgokra gondolni, amiket átéltünk...
Aztán jött az újabb autópályadíjfizetés. Ezzel nem is lett volna semmi gond, ha utána nem sokkal a kilóméterünknél az autópálya történetesen felét be nem takarta volna a homokdűne, amit elfelejtettek eltakarítani. Így bizony eléggé lelassult a haladásunk, ugyanis a szembejövő autó esetén le kellett húzódnunk, hogy utat engedjünk. Viszont ugyanekkor megpillanthattuk a Csendes-óceánt! Egyikünk sem járt még a Csendes-óceánnál, közösen osztozhattunk ebben az új élményben... Az út Arequipáig az óceánpart mellett vezetett hol sivatagon, hol sziklás terepen keresztül... Jócskán besötétedett már, mire Arequipába értünk. Este 11 órára járt, mikor megérkeztünk. Hamar hotelt kerestünk, ami Arequipában kihívás volt, mivel vagy nagyon drága volt, vagy lepukkant hostel, vagy fullházas hotel. Jó fél órás kavargás után végre sikerült találni egy elfogadható hotelt, mikor azonban a WC-t akartuk felavatni, kiderült, hogy az bizony nem nagyon működik. Paulo poharakkal kezdte feltölteni a tartályt, hogy használható állapotba kerüljön. :)
As 9 horas da manha fomos para cima do hotel para tomar café de manha no seu terraço. Depois Paulo foi tirar dinheiro de um ATM para poder pagar a conta do hotel e da excursão de avião em cima das línhas de Nazca reservado ontem. As 10:30 vão chegar no hotel para nos buscar e levar para o aeroporto. 10 minutos antes das 11 horas Paulo ainda não tinha voltado, assim fiz as malas e desci para lhe esperar na recepção e para podermos estar prontos quando Paulo chegasse. Embaixo vi Paulo tentando pagar a conta na recepção. Aí começaram nossas novas aventuras no Peru. Primeiro, como percebi, Paulo não consegui tirar dinheiro do cartão de credito, porque chegamos até o limite de tirar dinheiro nos dois cartões, somente com a cartão de American Express pudemos pagar. O problema foi, que no hotel não aceitaram o AmEx, e assim tivemos dinheiro só para pagar nossa conta mas não sobrou para o vôo, faltavam ainda 150 soles. Depois de tentar pagar a conta do hotel varias vezes com o MasterCard sem sucesso, finalmente pagamos com dinheiro e cancelamos nosso tour. Buscamos outra solução. Primeiro começamos vagar na cidade buscando uma agencia de viagem que aceita o cartão AmEx. Não encontramos nenhuma, assim voltamos para aquele restaurante onde jantamos no dia anterior para lhes pedir passarem a cartão em lugar de dar-nos dinheiro. Eles não estavam dispostos a fazê-lo, o que a propósito entendo. :) Aí tentamos em outras agências de viagem. Tinha algumas onde só 50 soles faltaram para nos dois podermos voar, apesar disso ninguém deles sentiu pena de nós, assim fomos para outra agencia mendigar. Achamos uma agencia que estava disposta nos ajudar. O agente ligou para alguns lugares para encontrar uma solução. Ligou para hotéis, restaurantes perguntando se estivessem dispostos de passar nosso cartão em lugar de que a agencia lhes paga a sobra em dinheiro. Ninguém deles queria entrar nesse negócio. Assim todos juntos fomos visitar alguns lugares como hotéis, farmácias com o mesma pedido, mas saímos de lá sem resultado. Tentamos resolver a situação com transferência de dinheiro de uma conta para outro num banco para conseguir dinheiro vivo. Sem sucesso. Então nosso ajudante desistiu e se despediu de nos. Nós não desistimos, continuamos buscar outras agencias. Ao lado do restaurante de ontem vimos uma agência que não tinha o sinal de nenhum cartão na sua porta, mas falei para Paulo que entrássemos e perguntássemos o preço do tour. Como só 50 soles faltaram do preço total do tour para 2 pessoas, talvez consigamos barganhar o preço. Quando entramos e perguntamos, sabendo que não tem nada a perder, se poderíamos pagar com AmEx, o cara balançou a cabeça naturalmente indicando que seria possível. Nossos olhos brilharam de felicidade. Afinal conseguiríamos pegar o vôo! Já quase cheguei ao ponto de chorar, porque viajamos mais mil quilômetros para ver as línhas, também teríamos dinheiro para o vôo, só que nessa cidade em nenhum lugar se aceitava nosso cartão, e será que por uma circunstância esdrúxula nosso sonho não se realizaria. Que bom, que não desistimos! :) O rapaz telefonou por um tempo e depois preencheu nosso vocher. O minibus vem buscar-nos imediatamente, podemos ir voar! Não agüentamos e lhe agradecer por tudo... 
O minibus nos levou primeira vez para o Hotel Condor onde pagamos o tour com cartão. Depois fomos para o aeroporto, onde tivemos que pagar o imposto do aeroporto, 20 soles por pessoa. Esperando 5 minutos veio nosso piloto para nos levar voar. Passamos pelo controle de segurança, e fomos para nosso miniavião onde o piloto nos informou sobre o programa: vamos a ver 12 desenhos do lado esquerda e do direita também. No vôo vai nos acompanhar um cara de controle de segurança aeronáutica também para garantir nossa segurança. Então, entramos no avião de 4 pessoas, fixamos o cinto de segurança, colocamos o fone de ouvido para diminuir o barulho do avião, o piloto explicou algumas coisas sobre o funcionamento do avião para o cara de segurança, testou o motor, a hélice, os luzes, o radio, e fomos embora...
O vôo demorou mais ou menos uma meia hora, e foi estupendo. Tem que mencionar, que nosso estomago mesclou e enojamos um pouquinho por virar tanto para esquerda depois de repente para direita, de direita para esquerda repetindo isso 12 vezes quando vieram as línhas, mas o espetáculo deixou nos esquecer todas as tribulações. Foi incrível observar e analisar de cima como muitos anos atrás um povo sem civilização foi capaz de escavar aquelas figuras gigantescas com precisão tão grande na terra que eles são visíveis a mais que 2000 anos depois. O mais interessante foi uma figura de um astronauta. Como foi possível desenhá-lo naquela época? Paulo também perguntou se aquela figura não foi escavada depois para atrair e enganar os turistas... 
Depois do vôo voltamos para o hotel para pegar as malas e fomos embora de Nazca para sair do país o mais rápido possível. Como o dia chegou para o tarde e também estávamos com fome, paramos no Hotel Condor para almoçar. Mais ou menos uma hora depois, as 14:55 começamos nossa viagem para Arequipa. Não dirigimos muito tempo, deveríamos ter atingido o 15.782 quilometragem, quando um policial nos parou para controle. O policial controlou todos nossos documentos que claro que foram certos e não encontraram nada errado, assim inventaram alguma coisa para poder nos dizer que algo falta. Claro que Paulo saiu do carro para negociar com eles. Primeiramente seu problema foi que o carro não tem seguro em Peru. Para isso Paulo respondeu que ninguém nos informou sobre isso na fronteira, assim como teríamos que ter sabido isso. Aí inventaram outras objeções contra nos de que o vidro escuro dos carros não é permitido em Peru. Como não tem nada para responder, assim Paulo começou com nossa historia de que viemos do Brasil, passamos nossa lua de mel em que queríamos visitar o Machu Picchu e ver as linhas de Nazca e etc. Esse ajudou e nos deixaram continuar nossa viagem. Mais ou menos 50 quilômetros depois (15.835 km)outro policial nos parou de novo por causa de controle. De novo controlaram os documentos que de novo foram certos, e de novo perguntaram sobre o seguro do carro. Paulo repetiu a mesma historia de antes para o policial. Então o policial insistiu que o seguro é obrigatório. Não se interessou por termos seguros de Brasil, Argentina e Chile para o carro e o seguro em Peru não seria obrigatório que também controlamos antes de vir para aqui. Ele seguiu insistindo que o seguro seria obrigatório e teríamos que voltar para Nazca para comprá-lo o que demoraria bastante e também custa mais ou menos 80USD. Não, voltar para Nazca está fora de cogitação! Dizemos para ele que vamos sair do país hoje mesmo, e se tivesse problema, poderíamos comprar o seguro do carro em Arequipa. Isso não da porque até Arequipa falta muito, e para nossa segurança precisamos comprá-lo agora mesmo! Mas vou ligar para meu chefe para perguntar se há outra alternativa. – ele falou. Aí ele sumiu atrás do carro onde só imitou que ligou para o chefe no celular, pois claro que nem uma palavra ele falou no celular. Alguns minutos depois ele voltou dizendo que não tinha nada para fazer, tínhamos que voltar para Nazca. E claro que depois de 15 minutos negociando, ele titubeou que teríamos que dar-lhe algum dinheiro para gasolina e sei lá para que. Paulo sem falar nada lhe deu 20 soles que deve valer 5USD. Depois na viagem inteira para Arequipa quase não disse nenhuma palavra, mas se viu que estava muito nervoso e com raiva. Também falou que nunca na sua vida tinha dado dinheiro para um policial corrupto. Pois aqui em Peru a gente esta impotente o que é o mais irritante de tudo, porque tudo poderia ter terminado muito pior também em que nem queríamos pensar. Assim estávamos tensos no resto do caminho pela probabilidade de outro policial corrupto poder se aparecer... Pois foi interessante que todos os policiais com quem nos encontramos na nossa viagem inteira até esse dia sempre nos ajudaram e eram amigáveis, só a redor de Nazca existe essa corrupção que marca e destrói nossa opinião sobre Peru, mas tentamos pensar nas coisas boas e legais que aconteceram conosco...
Aí chegou um posto onde tivemos que pagar pedágio para a autovia. Não teria tido nenhum problema com isso se um pouco depois a metade da autovia não tivesse sido coberta com dunas que esqueceram de tirar da estrada. Assim nossa viagem reduziu bastante, porque quando um carro veio na direção contrária, tivemos que deslocar e para o carro para deixar caminho para outro. Pois também pudemos dar uma olhada para o Oceano Pacifico! Ninguém de nos dois nunca viu o Pacifico antes, assim pudemos compartir essa aventura nova com outro... O caminho até Arequipa nos levou na beira do Pacifico uma vez através do deserto e outra vez nas montanhas e rochas...
Já se anoiteceu bastante quando chegamos em Arequipa, e foram as 11 horas de noite. Rapidinho buscamos um hotel, que foi um desafio em Arequipa, porque o hotel que achamos ou foi muito caro, ou um hostel de qualidade baixo ou foi cheio. Depois de 30 minutos vagando na cidade finalmente conseguimos encontrar um hotel aceitável. Pelo menos isso pensávamos até quando não queríamos usar a privada, que como percebemos depois, não funcionou muito bem. Aí Paulo começou a encher o reservatório com copos de água para ficar num estado utilizável. :)
Út közbeni megállók / Paradas no caminho:
14:18 Hotel Nido de Condor
Magasság/Altitude: 2500 m
Km: 15.731 km
Hőmérséklet/Temperatura: 32 ˚C (napsütés/sol)
14:55 Indulás Arequipa felé / Saída pra Arequipa
15:43 Útellenőrzés / Controle
Km: 15.782 km
16:14 Útellenőrzés / Controle
Magasság/Altitude: 62 m
Km: 15.835 km
16:29 Benzinkút / Posto de gasolina
Magasság/Altitude: 25 m
Km: 15.850 km
Tankolás / Combustível: 7,4 gallon (70 Soles)
20:26 Benzinkút / Posto de gasolina
Km: 16.104 km
Hőmérséklet/Temperatura: 18˚C (csillagos este/noite com estrelas)
Tankolás / Combustível: 4,58 gallon (47 Soles)
23:20 Arequipa
Magasság/Altitude: 2300 m
Km: 16.295 km
Hőmérséklet/Temperatura: 12 ˚C (napsütés/sol)
Tankolás / Combustível: 5 gallon (49 Soles)
O minibus nos levou primeira vez para o Hotel Condor onde pagamos o tour com cartão. Depois fomos para o aeroporto, onde tivemos que pagar o imposto do aeroporto, 20 soles por pessoa. Esperando 5 minutos veio nosso piloto para nos levar voar. Passamos pelo controle de segurança, e fomos para nosso miniavião onde o piloto nos informou sobre o programa: vamos a ver 12 desenhos do lado esquerda e do direita também. No vôo vai nos acompanhar um cara de controle de segurança aeronáutica também para garantir nossa segurança. Então, entramos no avião de 4 pessoas, fixamos o cinto de segurança, colocamos o fone de ouvido para diminuir o barulho do avião, o piloto explicou algumas coisas sobre o funcionamento do avião para o cara de segurança, testou o motor, a hélice, os luzes, o radio, e fomos embora...
O vôo demorou mais ou menos uma meia hora, e foi estupendo. Tem que mencionar, que nosso estomago mesclou e enojamos um pouquinho por virar tanto para esquerda depois de repente para direita, de direita para esquerda repetindo isso 12 vezes quando vieram as línhas, mas o espetáculo deixou nos esquecer todas as tribulações. Foi incrível observar e analisar de cima como muitos anos atrás um povo sem civilização foi capaz de escavar aquelas figuras gigantescas com precisão tão grande na terra que eles são visíveis a mais que 2000 anos depois. O mais interessante foi uma figura de um astronauta. Como foi possível desenhá-lo naquela época? Paulo também perguntou se aquela figura não foi escavada depois para atrair e enganar os turistas... Depois do vôo voltamos para o hotel para pegar as malas e fomos embora de Nazca para sair do país o mais rápido possível. Como o dia chegou para o tarde e também estávamos com fome, paramos no Hotel Condor para almoçar. Mais ou menos uma hora depois, as 14:55 começamos nossa viagem para Arequipa. Não dirigimos muito tempo, deveríamos ter atingido o 15.782 quilometragem, quando um policial nos parou para controle. O policial controlou todos nossos documentos que claro que foram certos e não encontraram nada errado, assim inventaram alguma coisa para poder nos dizer que algo falta. Claro que Paulo saiu do carro para negociar com eles. Primeiramente seu problema foi que o carro não tem seguro em Peru. Para isso Paulo respondeu que ninguém nos informou sobre isso na fronteira, assim como teríamos que ter sabido isso. Aí inventaram outras objeções contra nos de que o vidro escuro dos carros não é permitido em Peru. Como não tem nada para responder, assim Paulo começou com nossa historia de que viemos do Brasil, passamos nossa lua de mel em que queríamos visitar o Machu Picchu e ver as linhas de Nazca e etc. Esse ajudou e nos deixaram continuar nossa viagem. Mais ou menos 50 quilômetros depois (15.835 km)outro policial nos parou de novo por causa de controle. De novo controlaram os documentos que de novo foram certos, e de novo perguntaram sobre o seguro do carro. Paulo repetiu a mesma historia de antes para o policial. Então o policial insistiu que o seguro é obrigatório. Não se interessou por termos seguros de Brasil, Argentina e Chile para o carro e o seguro em Peru não seria obrigatório que também controlamos antes de vir para aqui. Ele seguiu insistindo que o seguro seria obrigatório e teríamos que voltar para Nazca para comprá-lo o que demoraria bastante e também custa mais ou menos 80USD. Não, voltar para Nazca está fora de cogitação! Dizemos para ele que vamos sair do país hoje mesmo, e se tivesse problema, poderíamos comprar o seguro do carro em Arequipa. Isso não da porque até Arequipa falta muito, e para nossa segurança precisamos comprá-lo agora mesmo! Mas vou ligar para meu chefe para perguntar se há outra alternativa. – ele falou. Aí ele sumiu atrás do carro onde só imitou que ligou para o chefe no celular, pois claro que nem uma palavra ele falou no celular. Alguns minutos depois ele voltou dizendo que não tinha nada para fazer, tínhamos que voltar para Nazca. E claro que depois de 15 minutos negociando, ele titubeou que teríamos que dar-lhe algum dinheiro para gasolina e sei lá para que. Paulo sem falar nada lhe deu 20 soles que deve valer 5USD. Depois na viagem inteira para Arequipa quase não disse nenhuma palavra, mas se viu que estava muito nervoso e com raiva. Também falou que nunca na sua vida tinha dado dinheiro para um policial corrupto. Pois aqui em Peru a gente esta impotente o que é o mais irritante de tudo, porque tudo poderia ter terminado muito pior também em que nem queríamos pensar. Assim estávamos tensos no resto do caminho pela probabilidade de outro policial corrupto poder se aparecer... Pois foi interessante que todos os policiais com quem nos encontramos na nossa viagem inteira até esse dia sempre nos ajudaram e eram amigáveis, só a redor de Nazca existe essa corrupção que marca e destrói nossa opinião sobre Peru, mas tentamos pensar nas coisas boas e legais que aconteceram conosco...
Aí chegou um posto onde tivemos que pagar pedágio para a autovia. Não teria tido nenhum problema com isso se um pouco depois a metade da autovia não tivesse sido coberta com dunas que esqueceram de tirar da estrada. Assim nossa viagem reduziu bastante, porque quando um carro veio na direção contrária, tivemos que deslocar e para o carro para deixar caminho para outro. Pois também pudemos dar uma olhada para o Oceano Pacifico! Ninguém de nos dois nunca viu o Pacifico antes, assim pudemos compartir essa aventura nova com outro... O caminho até Arequipa nos levou na beira do Pacifico uma vez através do deserto e outra vez nas montanhas e rochas...
Já se anoiteceu bastante quando chegamos em Arequipa, e foram as 11 horas de noite. Rapidinho buscamos um hotel, que foi um desafio em Arequipa, porque o hotel que achamos ou foi muito caro, ou um hostel de qualidade baixo ou foi cheio. Depois de 30 minutos vagando na cidade finalmente conseguimos encontrar um hotel aceitável. Pelo menos isso pensávamos até quando não queríamos usar a privada, que como percebemos depois, não funcionou muito bem. Aí Paulo começou a encher o reservatório com copos de água para ficar num estado utilizável. :)Út közbeni megállók / Paradas no caminho:
14:18 Hotel Nido de Condor
Magasság/Altitude: 2500 m
Km: 15.731 km
Hőmérséklet/Temperatura: 32 ˚C (napsütés/sol)
14:55 Indulás Arequipa felé / Saída pra Arequipa
15:43 Útellenőrzés / Controle
Km: 15.782 km
16:14 Útellenőrzés / Controle
Magasság/Altitude: 62 m
Km: 15.835 km
16:29 Benzinkút / Posto de gasolina
Magasság/Altitude: 25 m
Km: 15.850 km
Tankolás / Combustível: 7,4 gallon (70 Soles)
20:26 Benzinkút / Posto de gasolina
Km: 16.104 km
Hőmérséklet/Temperatura: 18˚C (csillagos este/noite com estrelas)
Tankolás / Combustível: 4,58 gallon (47 Soles)
23:20 Arequipa
Magasság/Altitude: 2300 m
Km: 16.295 km
Hőmérséklet/Temperatura: 12 ˚C (napsütés/sol)
Tankolás / Combustível: 5 gallon (49 Soles)
Os mecânicos começaram logo a trocar a faixa. Quando abriram o fundo do carro para ter mais espaço para acessar o carregador, muita areia saiu do carro. Assim nos perguntaram também, onde a gente andou. :) Mais ou menos em 15 minutos trocaram as faixas e pediram para Paulo ligar o motor para ver se funciona. Funcionou!!! :) Estamos muito felizes, de repente sumiu nosso medo e angustia. Aí fomos junto com Jaime dar uma volta para ver que tudo é certo. Tudo funcionou perfeitamente, podemos dirigir levemente de novo, o luz da bateria não acendeu, e a radio ligou de novo também. Assim já podemos continuar nossa viajem muito mais tranquilamente! Após voltar para a oficina, nos despedimos de todo mundo agradecendo por sua ajuda . Isso demorou um pouquinho, porque tivemos que trocar o correio eletrônico com eles, depois tirar varias fotos de todo mundo junto, depois de nos no carro construído por Haiman etc. etc. Uma meia hora depois pudemos sair e pegar as malas no hotel, e continuar nossa viajem para Nazca... 
Miután sikeresen begurultunk a szerelőműhelybe, megnézték az autót, majd mivel ebédszünet volt, közösen elmentünk egy helyi kis étterembe ebédelni. Az étlapon volt sült hörcsög is, amit vállalkozókedv és bátorság híján nem próbáltunk ki... Ebéd után kezdődött a telefonálgatás, problámamegoldás. Kezdetben nem szolgáltak túl jó hírrel. A városban felkutatták az összes alkatrészboltot, autóbontót, de sehol nem volt Peugeut 207-eshez megfelelő méretű szíj. Következtek a környező nagyobb településekbe telefonálgatások. Sehol semmi. Végül a limai Peugeut gyárat hívta fel Haiman, a szerelő, ahol közölték, az alkatrész nincs, be kell szerezni, ami 25 nap minimum. Na, ennyit nem tudunk várni. Más megoldás kell. Ekkor elmentünk mi is telefonálni Curitibába, a biztosítót hívta fel Paulo. Közölték vele, hogy egyetlen megoldás van, küldenek autómentőt, ami hazaviszi az autónkat, mi pedig menjünk haza másképp. A költségeket a biztosító állja. Ez sem hangzott túl jó megoldásnak, ezért tovább próbálkoztunk. Végül Haimannak sikerült Limában egyik autószerelő ismerősétől egy másik típusú autóba való, eggyel nagyobb méretű szíjat leseftelnie. Egyik emberét elküldte a bankba, hogy utalja át a szíj árát, faxolja el az igazolást, hogy a szíj a 6 órás Lima-Cusco buszjárattal elindulhasson. Kb. egy óra elteltével megjelent az ember, hogy sikerült az átutalás, az alkatrészt feladták, másnap délelőtt 10 felé itt lesz. Kicsit megkönnyebbültünk. Talán mégsem kell hazamennünk autó nélkül. Ekkor elindultunk hotelt keresni. Egy másik helyi srác, aki végig mellettünk volt és segített, elkísért egy közeli hotelba. Lecuccoltunk, majd elmentünk telefonálni, hogy lemondjuk az autómentőt. Ezt követően vettünk egy üveg perui bort, benyakaltuk, és lepihentünk... 
Após rolar com sucesso para a oficina do mecânico, eles olharam o carro, e porque tinha a pausa do almoço, fomos junto almoçar para um paladar local, onde no cardápio tinha hamster asado para comer. Por falta da vontade aventureira e da coragem não experimentamos aquele prato... Depois do almoço começaram os ligações e a solução do problema. No começo não nos deram boas noticias. Eles ligaram e visitaram todas as lojas com peças automotivas na cidade, mas nenhum tinha peça de tamanho certo para o Peugeut 207. Assim Haiman, o proprietário da oficina começou a ligar as lojas e oficinas nas cidades perto. Nada em nenhum lugar. Por fim Haiman ligou para a empresa Peugeut em Lima que disse que aquela peça não tinha lá, tinha que importar, o que demoraria 25 dias pelo menos! Ah, tanto tempo a gente não tem. Precisamos outra solução. Aí fomos telefonar também, Paulo ligou para o seguro do carro em Curitiba. Lá nos informaram que existia só uma solução, mandariam um carro de resgate que levaria nosso carro para casa, e a gente teria que buscar outra alternativa de voltar para Curitiba. Os custos seriam pagos pelo seguro. Essa recomendação também não soou muito boa, por isso continuamos tentando. Por fim Haiman conseguiu negociar com um mecânico conhecido dele em Lima, que tinha uma correia dum tamanho maior que precisamos. Aí Haiman mandou um empregado dele para o banco para pagar o preço, mandar o confirmação por fax para a peça poder sair da Lima com o ônibus entre Lima e Cuzco as 6 horas. Mais ou menos uma hora depois o cara chegou nos informando que conseguiu mandar o dinheiro e a peça foi enviado, chegaria as 10 horas no dia seguinte. Aliviamos um pouquinho. Será que não teríamos que voltar para casa sem carro. Aí fomos buscar um hotel. Outro cara local que nos ajudo continuamente, nos acompanhou para o hotel. Deixados as malas lá, fomos ligar para o seguro para cancelar o carro de resgate. Após compramos uma garrafa de vinho que tomamos e depois fomos dormir... 
Az inkák elveszett városának bejáratához 5:40-kor értünk fel, jó időt haladtunk. :) A kapuknál már várakoztak a hasonlóan nem normális turisták mint mi, viszont bejutni csak 6-kor lehet... Kapunyitást követően hamar a Wayanapicchu bejáratához rohantunk, hogy 10 órára belépési engedélyt szerezzünk, a hegyre ugyanis csak 400 fő mehet fel, így sorszámokat osztogatnak. Ha elfogy, lőttek a hegyre feljutásnak. Mi időben a bejárathoz érkeztünk, így megkaptuk a bejuthatásunkat 10 órára. Ezt követően a Három ablak templomához (Templo de las tres ventanas) igyekeztünk, hogy a csoport többi tagjával együtt megnézzük a napfelkeltét... 
