Magasság/Altitude: 2500 m
Hőmérséklet/Temperatura: korán reggel/cedo de manha 6 ˚C (napsütés/sol)
Km: 13.241 km
Indulás/Partida: 9:19 óra/horas (GMT -4.00)
Út közben megálltunk San Pedro de Atacamától úgy 30-40 km-re a Hold völgyénél pár fotó erejéig... 
Az út Chilében unalmas volt. Sivatagon keresztül szeltük a kilómétereket. Sehol egy fűszál, se élőlény, csak a végtelen szürke homok és kő. A táj még csak egy picit sem volt izgalmas...
Nem sokkal kettő óra előtt egy ellenőrző pontra érkeztünk. A chilei vám jó pár száz kilóméterre a határtól. Kötelező ellenőrzés minden forgalom számára. Leálltunk hát mi is. No, ekkor kezdődött csak az első kalandunk. A vámos sóhajtozott, csóválta a fejét, mikor az autó vámpapírját kérve tájékoztattuk, hogy nekünk olyan ugyan nincs, sem chilei pecsét az útlevelünkben, mivel a határon csak argentin ellenőrzés volt. Ja, hát San Pedro de Atacamában kellett volna elmennünk a migrációs rendőrségre, hogy legálisan beléphessünk az országba. `Aham` - mondtuk. Mégis honnan a fenéből kellett volna mindezt tudnunk? (Ezt már csak gondoltuk, mikor összenéztünk.) No, elkezdődött a véget nem érőnek tűnő ügyintézés legalizálásunk érdekében. Szegény bácsika, bár nagyon segítőkésznek mutatkozott, elég lassú volt. Először nem is tudta, mitévő legyen, hol kezdje az intézkedést, majd következett a telefonálás San Pedro de Atacamába. A telefon persze nem éppen a legjobban szuperált, állandóan megszakadt a vonal, így a bácsika folyamatos helyváltoztatással, emelt hangú társalgással, valamint a telefonzsinór ráncigálásával próbálta helyrehozni az régimódi technika produkcióit. Fél órás zsinórral való szórakozást követően végre megszerezte az információt. Ekkor viszont az informatika kihívásaival szembesülve kellett megküzdenie a további nehézségekkel: először is nem volt internetes összeköttetés a san pedroi központtal, majd a rendszerben nem szerepelt, vagy éppen ő nem találta a szükséges kitöltendő dokumentumot. Végre segítségére sietett egy férfi kinézetű nénike, van papírformula! Na, ekkor szembesültünk a bürokrácia magasfokú hozzáértésével. :) A bácsika a saját nevével kezdte el kitölteni a formulát. Mikor észlelte, széttépte, és kezdődött az egész kitöltés előről. :) Jó másfél órás vacakolást követően az autónkat legalizálták, velünk viszont közölték, hogy illegálisan vagyunk az országban, így Aricába érve azonnal menjünk a rendőrségre ügyintézésre... Eszünk ágában sem volt. Gondoltuk, bepróbáljuk a határon a kilépést, maximum visszafordítanak bennünket...
Az útviszonyok elég jók voltak, akadálymentesen haladtunk, viszonylag elég nagy sebességgel, a megengedettnél is többel. A 13.866-odik kilóméterünknél meg is állított minket egy rendőrautó, hogy figyelmeztessen, itt a megengedett sebességkorlátozás 100 km/h, én 123-mal mentem. Szerencsére csak szóbeli figyelmeztetést kaptunk...
Chilei idő szerint ¾ 7 körül értünk a határra, ahol bár csóválta a fejét a határőr, hogy illegálisan utaztunk keresztül az országon, azért csak átengedett minket. Pecsétet viszont nem kaptunk. A chilei ügyintézés gyorsan ment. Jött a perui! A határon kb. másfél órát vacakoltunk a bürokrácia jóvoltából. Először is vámpapírt kellett kitöltenünk, bepecsételtek az útlevelünkbe, majd következett az autó vámoltatása. Ide-oda küldözgettek bennünket egy papírfecnivel, hogy pecsételtessük le hat különböző hivatalnokkal, majd felvették az autó adatait elég részletesen. Tőlem nem kérdeztek ennyi adatot, mint amennyit az autóról akartak megtudni. Persze mindenki rettentő kedves és segítőkész volt, csupa jótanácsokkal és javaslatokkal láttak el minket, hogy mit ne hagyjunk ki a Machu Picchun. Aztán ki akarták pakoltatni az autót, hogy a bőröndöket átvizsgáltassuk a biztonsági csomagvizsgálóval, ami a reptereken is van. Végül csak nem kellett bőröndöket cipekedni, mehettünk utunkra. Bent vagyunk Peruban! Már csak egy hajszálnyi választ el minket egy újabb álmunk beteljesülésétől, Machu Pichutól!
Éjszakára Tacna városában szálltunk meg a Hotal Cristal szállóban. Végre egy rendes szálló elegendő melegvízzel, nagy és tiszta szobával, ja és kontinentális reggelivel! Igaz a mostdó nem szuperált a legjobban, eldugult, de ez eltörpült a személyzet rettentően vendégszerető mivolta mellett...
Vacsorázni egy közeli vendéglőbe sétáltunk át, az el Uoroba, ahol a pincér nagyon barátságos volt, és ott tartózkosásunk alatt garantálta, hogy elégedettek legyünk. Javasolt helyi specialitásokat is, mint a sopa de guinua (valami csíraféléből készült leves), ami isteni volt. Paulo gombakrémlevest evett. Második fogásként én vörösboros, gombás marhasteaket ettem, Paulo sima steaket ebből a csírából készült pürével. Mennyei volt! Paulo emellett megpróbálta a kokalevélből készült teát, valamint a híres inka kólát, ami egy sárga szénsavas lötty volt, az íze a sárga Wrigley`s Spearmint rágógumiéra hasonlított...
Vacsi után sétáltunk még egyet a téren (Plaza de armas), majd nyugovóra tértünk. Holnap hosszú út áll előttünk.
No caminho paramos algums kilómetros longe de San Pedro de Atacama para tirar fotos na Valle da Lua…
Para encher o tanque, paramos na próxima cidade, Calama. Sem ter nenhuma placa de trânsito, de repente dobramos para uma rua de contramão. As motoristas nós olharam a um lado porque aqui deve ter poucas turistas, a outro lado não entendendo porque não temos percebido que a rua é de contramão...
O caminho no Chile foi bem chato viajando kilômetros no deserto onde não tinha nenhum sinal de vida, só a area cinza infinita e pedras. A paisagem nem um poco foi divertido...
Um pouco antes de duas horas chegamos num ponto de controle, uma alfândega chilena alguns kilômetros longe da fronteira onde o controle é obrigatorio para todo mundo com veículo. Paramos o carro para perguntar o que temos que fazer e assim começou nossa primeira aventura. O fiscal suspirou e suspirou profundamente, balançou a cabeça indicando seu desgosto quando respondemos sua pergunta sobre os documentos do nosso carro que teríamos que ter recibido na fronteira, que não recibimos nenhum papelzinho, nem selo no passaporte porque na fronteira só tinha controle da Argentina. `Ah, vocês entraram em Paso de Jama? O controle de fronteira chilena esta em San Pedro de Atacama! Alí teríamos que ter ido para a Policia de Migrações para poder entrar o pais legalmente.` `Aha`- respondamos. `Como teríamos que ter sabido tudo isso?` (Isso só pensamos quando olhamos um para o outro.) E assim começou o proceso que nunca parecia acabar para nos legalisar. Coitado do cara, embora ele quisesse nós ajudar, foi muito devagar e enrolado. Primeiro ele não sabía o que fazer com nós, onde começar o processo, aí tento de ligar a policia de fronteira em San Pedro de Atacama. Porém o telefono não superou muito bom, a linha sempre quebrou, o cara, para melhorar a qualidade da ligação, ou melhor dito, para poder comunicar com o centro, tentou de dar um jeito no produto da tecnologia antiga por mudar continuamente o lugar, falar muito alto quase gritando ou por arrancar o cabo do telefone. Após uma meia hora jogando com o cabo para melhorar, consegiu procurar a informação. Então ele tinha que vencer sobre os dificultades seguintes confrontando-se com o desafio da informática: primeiro, não tinha conexão de internet com o centro de San Pedro, ou não existia documento ou ele não achou o formulário para encher. Ao fim chegou uma mulher que pareceia um homem e deu mão para o cara: tem um formulário de papel também! Aí podiamos confrontar-nós com o professionalismo do maior nivel da burocracia. :) O cara començou encher o formulário com seu nome! Quando percebeu o error, rasgou o papel e començou a fazer tudo de novo. :) Depois de vadiar mais o menos uma hora e meia, pelo menos o nosso carro foi legalisado, mas para nós o cara disse que ainda estamos illegais no pais e tinhamos que ir para a policia em Arica para nós legalisarmos. Mais ele nao sabe fazer para a gente... Nem pensávamos em ir para a polícia em Arica, queriamos tentar de sair do pais primeiro e se não conseguimos, vamos a fazer o que o cara nós sugeriu...
As ruas até a fronteira foram muito boas, sem conseguimos andar e dirigir sem problemas relativamente em uma velocidade mais alta que permitida. Assim quando atingimos o 13.866 kilômetro, a policía nós parou para nós avisar que o limite permitido é 100 km/h, enquanto eu dirigi com 123. Afortunadamente, não levamos multa, só uma bronca verbal...
Segundo o fuso horário chileno chegamos mais o menos as 6:45 na fronteira. Embora o policial de imigração só balancasse a cabeça indicando seu desgosto quando vi que a gente viajou illegalmente atravéz do pais, ao fim nós deixou sair do Chile sem nenhum processo burocratico. Porém não recebemos selo chileno no passaporte. A administração chilena foi rapido ao contrário da peruana. Graçias a burocracia peruana, passamos uma hora e meia na fronteira. Primeiro a gente tinha que encher um formulário de alfândega, depois recebemos um selo no passaporte, aí començou o processo de alfândega do nosso carro. Nós mandaram para varios postos e caras para tirar um selo de cada um numa folha de papel, só depois de reciber os 6 selhos registraram os datos do carro muito detalhado. Ninguém me perguntou tantas informações sobre mim que sobre o carro! :) Apesar do processo longo, todo mundo foi muito simpático e prestativo, nós deram idéias e sugestões sobre o que fazer e visitar no Machu Picchu. Então queriam que a gente tiresse todas as malas do carro para passar-os para o controle de alfândega cuja tecnologia foi parecida com as portas de segurança no aeroporto. Ao fim nós deixaram entrar no Perú sem termos que levar as malas para o controle. E assim entramos no Perú! Estamos no pais e só um poquinho falta atê o nosso sonho, ver o Machu Picchu, realizar-se!
Para dormir à noite paramos em Tacna e tiramos um quarto no Hotel Cristal. Ao fim um hotel de qualidade! Com bastante agua quente, com um quarto grande e limpo e com café de manha tipo continental! Contudo o banheiro não funcionou muito bem, a bacia entupiu mas isso foi um problemazinho que não nós incomodo muito porque em lugar o pessoal do hotel foi muito hospitaleiro... Para jantar fomos para um restaurante, el Uoro, perto do hotel onde o garçom foi muito amigável e garantiu nosso contento enquanto estávamos lá. Nos sugeriu pratos especiais do lugar como a sopa de guinua (uma sopa feito de um tipo de trigo) que foi muito gostosa.
Paulo comeu sopa de champinhones. Depois eu comei bife com molho de vinho e com champinhones, Paulo comeu bife grilhado com purê de guinua. Tudo foi muito gostoso. Além disso Paulo também experimentou o chá de coca e a bebida tipica peruana, a Inca Cola que foi um liquido amarelo com gás e o cujo sabor pareceu com o sabor da chicle da marca do amarello Wrigley`s Spearmint...
Após jantar, demos uma volta no centro da Tacna, no praça (Plaza de armas) e fomos dormir. Amanha tem muito kilômetros para dirigir.
Út közbeni megállók / Paradas no caminho:
11:17 (GTM -4:00) Calama – benzinkút/posto de gasolina
Tankolás/Combustivel: 32,20 l (18.000 Peso chileno)
Chucuramaca
Magasság/Altitude: 1550 m
Km: 13.403 km
Hőmérséklet/Temperatura: 26˚C (napsütés/sol)
26. és 5. út kereszteződése/Cruzamento das ruas 26 e 5
Magasság/Altitude: 1150 m
Km: 13.433 km
Hőmérséklet/Temperatura: 28˚C (napsütés/sol)
13:44 Vám/Aduana
Magasság/Altitude: m
Hőmérséklet/Temperatura: 26 ˚C (napsütés/sol)
14:37 Victoria – benzinkút/posto de gasolina
Magasság/Altitude: 950 m
Tankolás/Combustivel: 24 l (13.000 Peso chileno)
17:23 (GTM -4:00) Útellenőrzés/Controle na rua
Magasság/Altitude: 1300 m
Km: 13.866 km
Hőmérséklet/Temperatura: 16˚C (csillagos este/noite com estrelas)
Megengedett sebesség/Maximum velocidade: 100 km/h
Mért sebesség/Velocidade medida: 123 km/h
18:12 Arica – Benzinkút/Posto de gasolina
Magasság/Altitude: 53 m
Km: 13.934 km
Hőmérséklet/Temperatura: 20 ˚C (csillagos este/noite com estrelas)
Tankolás/Combustivel: 26 l (14.000 Peso chileno)
18:43 Chile-perui határra érkezés/Chegada na fronteira de Chile e Perú
20:07 Határátlépés/Entrada no Perú
Magasság/Altitude: 87 m
Km: 13.957 km
20:37 Tacna, Perú
Magasság/Altitude: 570 m
Km: 13.993 km
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése