Következő lépésünk a Machu Picchu túra megvásárlása volt a hotellal szemközti Juliana utazási irodában. A hotel recepciósa ajánlotta, ezért mentünk ide. Meg kell, mondjam, mikor beléptünk, nem túl sok bizalmat keltett bennem a hely. Kis sötét lyuk, amely macskapisitől bűzlött, egy romos épületben, mint mondjuk nálunk Budapesten a nyolckerben. De hát a hotelban ajánlották, úgyhogy maradtunk. Julia, az utazási irodás nő két napos túrát ajánlott holnapi indulással Cuscoból. A túra magában foglalta a Cusco – Ollantay buszutat, Ollantayból Machu Picchu faluba a vonatutat, egy éjszakai szállást egy hostelban reggelivel, a belépőket, a buszutat fel és le a Machu Picchu romokhoz, az idegenvezetést, valamint a visszajövetelünket Cuscoba. Mindez 185/fő. Szuper! Csodálkoztunk és örültünk, hogy ilyen olcsón megússzuk. Mikor azonban fizetésre került a sor, közölte velünk Julia, hogy ez bizony az USD ár, Soleban a háromszorosa. Így bizony 1110 Solet kellett kiperkálnunk. Mivel nem volt nálunk ennyi Sole, a háromnegyedét letettük, a másik részét holnap reggel fizetjük. Persze utána a városban sétálva számos helyen láttuk ugyanezt az ajánlatot olcsóbban. Most már mindegy. Reméltük, hogy pénzünkért legalább felejthetetlen élményben lesz részünk...
Dél felé járhatott, mikor nekivágtunk a városnézésnek. Mivel a hotelünk a Plaza de Armas közelében volt, a térrel kezdtük, majd cél nélkül császkáltunk a környező utcácskákban. Cusco városközpontja nagyon szép spanyol gyarmati stílusú régi épületeivel. Ráadásul az idő is csodás volt.
Miután mindent bejártunk, amit érdemes megnézni a központban, visszatértünk a térre, ahol éppen akkor kezdődött Cusco évfordulója alkalmából a 4 napos ünnepség. A mai napon a cuscoi iskolák alsó tagozatos diákjai vonultak fel mindentéle népviseletbe öltözve helyi táncokat járva. A téren a templom előtti lépcső már dél körül megtelt, amit akkor még nem értettünk, hogy miért. A helyiek jó korán elkezdtek helyet foglalni maguknak a jó kilátás érdekében. Jó darabig követtük a felvonulást, majd leültünk pihenni a téren.
Nem telt bele szerintem 5 másodperc sem, mikor megjelent az első utcai árus portékáival. Utána szinte sorjában szálltak meg minket a különböző árusok mindenfélét árulva. Volt két kislány is, akik szó nélkül elkezdték Paulo ölébe kipakolni a horgolt kis figuráikat, és semmiképpen sem akartak távozni addig, míg ránk nem sóznak egyet. Jó tíz percig próbálkoztak, mikor sikerült őket rásózni a szomszédos padon ülő turistákra. Ekkor megunva a szituációt, hogy nem lehet a téren háborítatlanul ücsörögni és nézelődni, elmentünk forró csokit inni. Ha már itt vagyunk Peruban, mindenképp ki akartuk vagy inkább akartam próbálni az inkák híres csokoládéját. Út közben összefutottunk egy egyedül bóklászó turistasrácba, aki dokinak öltözött. Először azt hittük, szintén pénzt akar kunyerálni, aztán kiderült, hogy csak arra akart megkérni minket, hogy fényképezzük le a téren. Fura egy figura volt, ugyanis közölte, hogy számoljunk csettintés előtt háromig, mert ő nem bír sokáig művigyort vágni. Így míg számoltunk, lehajtotta a fejét, majd háromra felnézett, és széles szájjal vigyorgott. Vicces volt...
Hát az inkák híres forró csokija csalóka volt, ugyanis három féle volt: csak csoki, tejes csoki és tejszínhabos csoki. Sima csokit kértünk, ami nem volt más, mint cukor nélküli kakaópor forró vízzel. Fura volt, de finom...
A hotelba fél 6-kor mentünk vissza, hogy kicsit lepihenjünk, illetve 7-re masszázsra voltunk előjegyezve. A masszázs egy jó hideg teremben volt, ahol egy perui és egy fekete nő masszíroztak. Hogy ne fázzunk, meleg takarókat terítettek ránk. Egy órán keresztül gyúrtak minket. Volt, hogy majd bepisiltem, annyira fájt, ahogy az izomcsomókat akarta éppen kimaszírozni belőlem a nő. A masszázs azzal zárult, hogy a fekete nő kiszedte belőlünk a negatív energiákat (kézzel kitépte), majd elfújta. Jól esett nagyon...
Ezután aludni tértünk, mivel holnap korán kelünk, hogy ne késsük le a Machu Picchuba induló vonatot.
Nosso plano seguinte foi buscar uma agência de viagens para comprar um pacote de Machu Picchu. O recepcionista do hotel nos sugeriu a agencia Julia ao frente do hotel assim fomos para lá. Tem que mencionar que o lugar não pareceu bem confiável para mim porque além de fedor de xixi de gato que bateu meu nariz, quando entrei na agência percebemos que ela ficova num edifício arruinado, num estado como os edifícios no bário 8 em Budapeste. Só ficamos lá porque nos mandaram lá do hotel. Julia, a agente de viagens nos sugeriu um pacote de dois dias com saída no dia seguinte de Cuzco. O pacote inclui a viajem de ônibus de Cuzco até Ollantay ida e volta, de trem de Ollantay até o vilarejo na montanha Machu Picchu ida e volta, uma noite num hostel com café de manha, os ingressos para o parque e para o ônibus para cima da montanha ida e volta e a guia. Todo isso por 185 por pessoa. Legal! Imaginamos como possa acontecer, que só isso tenhamos que pagar por o pacote, porém estávamos muito felizes por causa disso. Nossa alegria não demorou muito tempo porque quando foi a vez do pagamento, Julia nos avisou que o preço realmente esta em dólares, em soles o preço será o triplo. Assim tínhamos que pagar 1110 Soles. Por não termos tanto dinheiro com nos, pagamos só o ¾ do preço e o resto pagaremos amanha na saída. Claro que caminhando na cidade depois, vimos muitas agencias oferecendo o mesmo pacote mais barato. Tanto faz agora. Só esperamos, que possamos formar parte duma experiência inesquecível...
Só mais ou menos ao meio dia é que começamos a visitar a cidade. Primeiro fomos para a praça (Plaza de Armas) porque nosso hotel ficava perto daquela e aí vaeamos sem objetivo nas ruas ao redor do centro que pode se orgulhar de casa antigas muito lindas construídas no estilo colonial espanhol.
Além disso, também fez um tempo maravilhoso, perfeito para passear e relaxar em Cuzco. Depois de ver tudo que se vale a pena de visitar no centro, voltamos para a praça onde acabou de começar a festa de 4 dias pelo aniversário do Cuzco. Hoje os alunos da escola primária de Cuzco marcharam nas ruas vestindo roupas tradicionais representando danças folclóricas que é igual à dança indígena.
As escadas da igreja já no meio dia estava cheia, mas então não entendemos o porquê. Os moradores do Cuzco começaram a reservar lugares bem cedo para ter uma boa vista para a festa. Seguimos a marcha com atenção por um tempo, aí nos sentamos também na praça para nos relaxar um pouquinho. Nem demorou 5 segundos para o primeiro mascate aparecer-se com seus artigos para vender. Depois dele um mascate seguiu outro oferecendo vários artigos sem parar e sem nos deixar em paz nem por um segundo. Tinha duas meninas de 5-6 anos de idade que sem perguntar Paulo, começaram a pôr suas figuras de crochê no colo dele e em nenhuma maneira queriam ir embora até quando fazerem passar uma para ele. Insistiram por bem 10 minutos quando conseguimos mandar-lhes para as turistas sentando-se no banco vizinho. Pronto! :)
Entediados pela situação de não poder sentar-se sem ser perturbados pelos mascates na praça, fomos embora para tomar chocolate quente. Se já estamos no Peru, queríamos, ou melhor dito, queria experimentar o chocolate famoso dos incas em qualquer maneira. No caminho nos encontramos com um cara que pareceu um turista vagando sozinho e vestindo-se como médico. Primeiro pensávamos que também quisesse esmola, aí esclareceu que só queria nos pedir para tirarmos uma foto dele na praça. O cara foi bem estranho, porque falou que tivéssemos que contar até o numero três, porque não agüenta ficar com sorridente artificial por muito tempo. Assim, entretanto contávamos, ele baixava a cabeça e aí para três levantou a testa e sorriu com uma boca muito ampla. Foi muito engraçado... 
Então o chocolate famoso dos incas foi enganado, porque tinha três tipos no cardápio: chocolate puro, chocolate de leite e chocolate com nata. Pedimos chocolate puro que foi feito de água quente e pó de cacau sem açúcar. Foi estranho, mas gostoso...
Voltamos para o hotel as 6 horas para poder relaxar-nos um pouquinho e porque as 7 horas tivemos massagem marcado. O quarto de massagem era muito frio, onde duas mulheres, uma negra e uma peruana nos esperavam. Para não sentirmos o frio, colocaram cobertores grossos em nos, e nos amassaram por mais ou menos uma hora. Tinha momentos quando a massagem doeu tanto que via estrelas por causa das câimbras que ela queria tirar da minha perna. A mulher preta acabou a massagem com tirar as energias negativas de nos (tirou com mão e aí soprou fora). Foi muito gostoso...
Depois da massagem fomos dormir porque teremos que acordar bem cedo para não perder o trem para Machu Picchu.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése