2009. június 24., szerda

5. nap / dia: Szerda / Quarta-feira, 17 Junho 2009 – Perú

Idulási pont/Partida: Tacna, Perú
Magasság/Altitude: 570 m
Hőmérséklet/Temperatura: 24 ˚C (napsütés/sol)
Km: 13.993 km
Indulás/Partida: 10:27 óra/horas (GMT -4.00)










Utazásunk során a mai napon kaptunk először kontinentális reggelit, azaz külön sajtos, külön sonkás melegszendvicset, papaya levet és kávét. Reggeli után kijelentkeztünk a hotelból, majd elmentünk pénzt váltani. Közben persze Paulo talált egy műszaki boltot, ahol beszereztünk az autóba laptop töltőt! Így legalább annak sem lesz unalmas az út, aki éppen nem vezet. No, neki is láttam egyből az útinaplónk írásának. Az út valóban gyorsabban pörgött...

Perúban a táj új színeket öltött. Kezdetben szürke, sziklás hegyvidék, amelynek aljában a völgy kis oázisként pompázott. Később a sziklák pirosba öltöztek, majd a táj aranyszínűre váltott. Chile után megváltás volt a változatosság, ugyanakkor gyönyörű. A réteken lámák, birkák és tehenek legelésztek, és ismét volt nönvényzet! Utunk során hatalmas hegyekre karcskaringóztunk fel, majd le. Argentínával és Chilével ellentétben, ahol szinte a madár sem járt, itt javában megnőtt a forgalom, ami lelassította utunkat. A mai tervek szerint Cuzcoba szerettünk volna eljutni, csak Juliacáig jutottunk a forgalmi és útviszonyok miatt. Juliaca előtt jó pár kilóméter hosszan a forgalmat leterelték az aszfaltozott útról a földútra is...





Juliacaba negyed 8-ra értünk még a chilei időzóna szerint. A perui időzóna egy órával a chilei előtt van (GMT -5:00). Mikor a városba értünk hatalmas forgalmi káosz fogadott minket. Az utakon bicitaxik száguldoztak őrültek módjára a kisbuszok között ezerrel nyomva a dudát. Peruban még inkább szeretnek dudálni az emberek, a brazilokon is túltesznek. :) A városkában jó egy órát kóvályogtunk valami normálisabb hotel után kutatva. Az útikönyvben ugyanis semmilyen javaslat nem szerepelt arra vonatkozóan, hol szállhatnánk meg. Mindez azért, mert Puna, a Titicaca tó melletti városka csupán 40 valahány kilóméterre fekszik Juliacatól, így úgy gondolta a kedves szerző, hogy menjünk inkább oda megszállni, még ha nem is esik útba. :) Miután 3-4 hostelben megnéztem a szobákat (borzasztó körülmények), egy nem túl lelkes recepciós végül javasolta, keressük meg a Don Pedro hotelt a téren, amely mellett párszor már elmentünk a nagy keresés közepette. Végül egy teljesen más hotelt találtunk, amely a szegényes városka eddig látott körülményeihez viszonyítva luxus szállónak bizonyult: a szoba és fürdő igényes, reggeli az árban, és saját garázsa van. Nem volt kérdéses, hol maradjunk éjszakára. Miután elfoglaltuk a szobát, elindultunk vacsorázni. A recepciós által javasolt étterem keresése közben látva a bicitaxikat az úton, kedvet kaptunk kipróbálni egyet. Beültünk hát egybe, hogy tegyünk egy kört, lássuk helyi szemmel is a mozgalmas kis városkát. Vicces volt ahogy a taxis ezerrel hajtva a motort száguldozik a nálánál nagyobb autók és buszok között ledudálva mindenkit az útról. Még viccesebb, hogy valamennyi bicitaxinak saját design-ja volt. A mienket Batman stílusra, egy másikat Spiderman stílusra alakított a tulajdonosa. :) Miután kibicitaxiztuk magunkat, mentünk vacsorázni. A recepciós két éttermet ajánlott, a hotel saját éttermét, illetve a szembelévő éttermet. Egyikbe sem mentünk, hanem nagy vállalkozó szellemmel beültünk oda, ahová a legtöbb helyi ment. Nem bántuk meg annak ellenére, hogy elég sokat kellett várnunk a vacsoránkra. Először csak saslikot kértünk (mivelhogy itt is van ilyen) marhából és csirkéből, aztán megláttuk, hogy leves is van (az étlapon nem szerepelt), kértünk hát egyet nem tudván, mi vár ránk. Nem sokkal később meg is kaptuk a zöld színű levest (ají, azaz zöld erőspaprika miatt ilyen a színe), ami sima tyúkhúsleves volt benne az összes eléggé gusztustalan aprólékkal, mint csirkeláb körmöstül. Nagy bátran kanalaztunk belőle párat, ha már kikértük, majd inkább otthagytuk az egészet. A saslik viszont nagyon finom volt... Juliacaról tudni kell, hogy 3800 méter magasan fekszik, ezért erősen éreztük az oxigénhiányt a levegőben. Egész éjszaka csak forgolódtunk, egyikünk sem bírt rendesen és hosszabb időre elaludni. Amint sikerült volna kicsit ellazulnunk és álomba merülnünk, azt vettük észre, hogy elfogyott a levegő, így idegesen zihálni kezdtünk. Nem volt éppen a legjobb érzés, sem a legjobb éjszakánk...









Hoje foi o primeiro dia na nossa viajem quando recebemos café de manhã tipo continental, um pão quente de queijo e outro pão quente de presunto, suco de mamão e café. Depois do café de manhã pagamos o hotel e fomos buscar um lugar para trocar dinheiro enquanto Paulo achou uma loja de produtos eletrônicos onde procuramos um carregador de laptop para o carro! Pelo menos aquela pessoa que não dirige também não vai se chatear no caminho. Assim comecei a escrever o blog e o tempo passou mais rápido de verdade...
A paisagem no Peru se vestiu de outras cores. No começo tinha montanhas de rochas cinzas e em baixo o vale brilhou como um Oasis no deserto infinito. Após as rochas trocarem seu vestido para um de cor vermelho e mais tarde se pintaram em dourado. Depois do Chile a variedade da paisagem de Peru foi uma redenção e entre tanto maravilhosa. No campo lamas, ovelhas e vacas pastaram e de novo tinha plantas; sinal da vida! Nosso caminho se enrolou como uma serpente para cima depois para baixo da montanha. Ao contrario de Argentina e Chile por onde quase nem um passarinho passou, aqui em Peru o trânsito atrasava nossa viajem. Segundo os planos, hoje queríamos chegar em Cuzco mas só atingimos até Juliaca por causa das condições de trânsito e rua. Alguns quilômetros antes de Juliaca o transito foi transfêrido para uma rua de terra também...
Em Juliaca chegamos as 7:15 segundo o fuso horário chileno. Entre o fuso horário peruano e o chileno tem uma hora diferença (GMT -5:00 é o chileno). Chegando finalmente na cidade nos esperou um caos enorme de trânsito: nas ruas bicitaxis dispararam como malucos entre os minibus buzinando sem parar. No Peru as pessoas gostam de buzinar mais que no Brasil. :) Na cidade vagamos quase uma hora buscando um hotel de qualidade aceitável porque no nosso guia não tinha nenhuma indicação sobre onde se poderia dormir de noite. Tudo isso porque o autor do livro achava que Puna, uma cidade na lagoa Titicaca era perto e assim todo mundo ia alojar-se lá e pôr hotéis de Juliaca não seja necessário. Depois de ver os quartos em 3-4 hosteis (as circunstâncias eram terríveis), um recepcionista desanimada me sugeriu a buscar o hotel Don Pedro na praça perto por o qual já passamos varias vezes durante a procura. Ao fim achamos um hotel diferente que foi um luxo comparando com as circunstâncias pobres da cidade: o quarto e o banheiro bonito, café de manha incluído no preço e com garagem própria. Não tinha nada por quê não ficar lá de noite. Depois de nos acomodar no quarto saímos para jantar. No caminho de buscar o restaurante que o recepcionista nos sugeriu, vimos os bicitaxis na rua e tínhamos a vontade de dar uma volta num deles e ver a cidade viva com olhos dos locais. Foi muito engraçado como o motorista forçando o motor corria entre os carros e ônibus maiores dele e buzinando para liberar o caminho. Foi mais engrazado que todo bicitaxi tinha um desenho próprio. Nosso foi criado no estilo de Batman, outro foi desenhado no estilo de Spiderman. :) Depois da guia na cidade fomos jantar. O recepcionista nos recomendou duas restaurantes, um próprio no hotel e outra ao frente do hotel. Para nenhum delas fomos jantar. Escolhemos com espírito aventureiro um lugar onde vimos muitos locais jantar. Não nos arrependemos de jantar lá apesar de termos que ter esperado muito para nosso prato. Primeiro pedimos só espetinho de carne e de frango, mas após vimos que tinha sopa também (no cardápio não podemos ler), assim pedimos um para cada um não sabendo o que ia nos esperar. Alguns minutos depois chegou a sopa de cor verde (por causa de ají que é uma pimenta verde) que foi uma sopa normal de galhinha cheio de todos pedaços nojentos da galhinha como pé com unha. Muito corajosamente comemos algumas colheres da sopa. Teríamos querido comer mais, mas estava tão nojento que não conseguimos comer mais dela assim deixamos tudo lá. Pelo menos o espetinho foi gostoso... Se tem que saber sobre Juliaca que fica na altura de 3800 metros por isso podíamos sentir a falta do oxigeno no ar. Á noite inteira só viramos na cama sem sono, porque não conseguimos dormir continuadamente, sempre quando começamos a nos relaxar e cair adormecido, percebemos que o ar acabava e acordamos ofegantes. Isso nem foi um sentido muito bom, e tampouco passamos a noite melhor lá...





Út közbeni megállók:
10:48 (GMT -4:00) Benzinkút/Posto de gasolina
Magasság/Altitude: 720 m
Km: 13.999 km
Tankolás/Combustivel: 2,1 gallon (24 Sole)
14:31 Benzinkút/Posto de gasolina
Magasság/Altitude: 1250 m
Km: 14.146 km
Hőmérséklet/Temperatura: 29˚C (napsütés/sol)
Tankolás/Combustivel: 2,6 gallon (31 Sole)
16:12 Arequipa
Magasság/Altitude: 2300 m
Km: 14.351 km
Hőmérséklet/Temperatura: 24˚C (napsütés/sol)
Tankolás/Combustivel: 3,1 gallon (41 Sole)
19:14 (GMT -4:00) Juliaca
Magasság/Altitude: 3800 m
Km: 14.611 km
Hőmérséklet/Temperatura: 5 ˚C (csillagos égbolt/ceu com estrelas)

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése