Magasság/Altitude: 1200 m
Hőmérséklet/Temperatura: 12 ˚C (napsütés/sol)
Km: 12.645 km
Indulás/Partida: 10:37 óra/horas (GMT -3.00)
A város valamivel fél 11 után sikerült elhagyni a várost némi kézpénzzel felszerelkezve. Így már nyugisabban vágtunk neki az újabb véget nem érőnek tűnő útnak. San Salvador de Jujuy városát elhagyva kis kitérőt tettünk Maimará felé, ahol a hegy lába különböző színeket öltött, és az egész úgy festett, mint a festő palettája. El is nevezték a helyiek `paleta del pintor`-nak. A városkába érve olyan érzésem volt, mintha a Csokoládé című filmbe csöppentem volna: ugyanolyan poros, sárga falucska, ahol rettenetesen fúj a szél felkavarva a homokot. Már csak Johny Depp hiányzott. :) Maga a hegyoldal, amiért eljöttünk idáig érdekes látvány volt. A hatalmas sziklarengeteg a szivárvány szinte valamennyi színét magára öltötte. Miután kicsodálkoztuk magunkat, újra autóba ültünk, és útnak indultunk a határ felé.
A határig vezető út csodálatos tájon vezetett keresztül, többnyire folyamatosan felfelé mentünk a hegyekbe, ahol kaktuszon kívül nemigen élt meg más növény. Valahol már kaktuszt sem láttunk csak végtelen füves területet lámákkal. 
Mikor elértük a 4000 méteres magasságot, megálltunk fényképezni. Szerintem egyikőnk sem járt még ilyen magasan, főleg nem autóval. Éreztük, hogy ritkább a levegő, valami nehezedik a tüdőnkre, gyakrabban, szaporábban és mélyebben vesszük a levegőt. Érdekes érzés volt... Ekkora magassában a levegő 6 fokra hűlt, az ég pedig szinte kristályszínűn tündökölt. Szinte karcolt... Mivel Saltában elég meleg volt, egy szál rövidnaciban és pólóban utaztunk. Mikor kiszálltunk megörökíteni a magasságot, a hideg a csontunkig hatolt. Vacogtunk. Hideg volt, de mégis az a kellemesen csípős hideg, ami tavasszal lepi meg az embert. A bőrünkön éreztük azért a nap melegét. Paulo nagy örömében még tovább tesztelte emberi tűrőképességének határait: ledobta pólóját is, így egy szál bermudában ugrándozott 4200 méteres magasságban. :)
Utunk során keresztülmentünk egy sósivatagon is, ahol étkezési sót termelnek ki a kiszáradt tó fenekéről. A dél-amerikai téli időszakra jellemző, hogy szárazabb, ugyanakkor hidegebb is, ezért a tavat jelen esetben éppen kiszáradt állapotában találtuk. Nagy lelkesen rá is futottunk a sós felületre, mikor hirtelen süppedni kezdtünk befelé az iszapba, merthogy a só csalóka volt. Kicsapódott az iszap tetejére, alatta viszont még nem egészen volt száraz a talaj. Bokáig süppedve jó sárosan kikászálódtunk valahogy az iszapból, majd cipőt váltottunk, és folytattuk utunkat. Kicsit arréb ismét megálltunk a sókitermelő központnál, hogy körbenézzünk, van-e valami érdekesség. Néhány sóból faragott lámán kívül nem sok látnivaló akadt. Ráadásul sikerült a nagy lelkesedésben felborogatni pár sólámát letörve az egyik fülét. Szaladt is az árus, hogy lecsekkolja a szobrocskákat, de szerencsére nem vette észre a művünket, vagyis a művemet. :) Mint a csínyt elkövető kisgyermek, aki tudja, rosszat tett, csöndben hamar arrébb álltunk. Kicsit odébb találtunk olyan részt, ahol a só alatt száraz volt a talaj, így kiugrándozhattuk magunkat mint a hülyegyerekek. :)
Kicsit később egy róka szaladt át előttünk, így hamar leálltunk, visszatolattunk, hogy megörökítsük a rókakomát. :)
Az úton nem sok forgalom volt, a végén már számoltuk, hány autó jön szembe és mennyi időn belül. Egy óra alatt, ha 5 autóval találkoztunk... Falu sem akadt nagyon. Az első település Purmamarca után a chilei határ közelében volt, Susques. Egy újabb Csokoládé filmes település. Egyszer csak a nagy semmi közepén felbukkant a narancssárga színű falucska, amelynek utcáin egy szál lélek sem, csak kamionok. Viszont volt benzinkútja! Ami meglepő, hogy a tankoláshoz sorba kellett állni! Három autó állt előttünk! A benzinkút pedig megér egy újabb sztorit. :) Három kút volt összesen, amelyből kettő nem működött, sőt, elég lepusztult állapotban voltak. Az egy szem üzemképes kúton kívül egy kőbodega kassza gyanánt szolgálva állt elhagyatottan egy domb tetején... 
Az argentin-chilei határra ½ és ¾ 6 között érkeztünk. Pár percig gondolkodtunk, ez-e a határ, mivel a pár házikón kívül senkit nem láttunk, senki nem állított le minket ellenőrzésre. Azért csak leálltunk, Paulo befutott az egyik házikóba megkérdezni, van-e valami teendőnk vagy mehetünk a dolgunkra. Jó fél órás procedúra következett: autó vámoltatása (soha nem hallottam ilyesmiről Európában), migrációs ügyintézés, végül megkaptuk a pecsétet, hogy kimehetünk az országból. Ezt követően kerestük, hol lehet a chilei határellenőrzés, nem találtuk. Biztos az argentínnal együtt volt...
Chilében az első településen megálltunk, mivel jócskán ránk sötétedett. Az égbolt viszont tiszta volt, ragyoktak a csillagok. Gyönyörű látvány volt. Talán gyermekkoromban, ha láthattam ennyire csillagos égboltot...
San Pedro de Atacama faluba este 8 előtt pár perccel érkeztünk brazil időzóna szerint. Chilében egy órával korábban van (GMT -4:00). A faluba érve elővettük az útikönyvet, hogy a benne szereplő térkép alapján próbáljunk tájékozódni, illetve szállást keresni. No, a térkép egy jó nagy szar. Kapásból bevezetett bennünket a gyalogosok számára lezárt utcába. Mindenki integetett, hogy erre bizony ne jöjjünk, mert ha meglát a rendőrség, kapjuk a bűntetést. Persze, ha már itt vagyunk, valahogy ki is kellett kecmeregnünk onnét. Az egyetlen lehetséges út első sarkán pedig már ott figyelt a rendőrség. Felvettük legártatlanabb arcunkat, és a buta turistát adva kértük a segítségüket, hogy eltaláljunk egy szállásra. Na itt olyan, hogy hotel, nem létezik, csak hostel, az is a lepukkantabbik fajtából. Mindegy, kinéztünk egyet, a rendőrök pedig elkísértek minket. Rendesek voltak, nem bírságoltak meg minket. Miután az első kinézett hostelben egy lélek sem volt, tovább álltunk, és meg is szálltunk a következőben. San Pedro de Atacama szerencsére tömve van hostelekkel. A szálláson szegényes kis szobácskát kaptunk, amelynek egyetlen ablaka a plafonon volt. Fűtésről ne is állmodjunk, de legalább saját fürdő és meleg víz az van, még ha el is fogyott zuhanyzás közben, ennyire olcsó pénzért örültünk, hogy ennyit is kaptunk. :) 
Este elmentünk vacsorázni, mivel egyrészt már 3 napja nem ettünk meleg ételt, kekszeken éltünk, miután elfogyott a szendvicsünk, másrészt meg akartuk ünnepelni, hogy eljutottunk Chiléig. Jól esett a helyi specialitás: vaslapon sült marha, csirke, kolbász és zöldségek. Mellé chilei vörösbort kértünk. Koccintottunk az eddigi sikeres és zökkenőmentes utunkra... 
Éjjel mindketten többször felébredtünk és szinte idegesen forgolódtunk az ágyban. Az oxigénhiányos levegő első tünetei jelentkeztek...
A gente saiu da Salta algums minutus depois de 11 e meia com algum dinheiro vivo na mão. Assim a gente seguiu nossa viagem mais tranquila e parecia que nunca iria acabar. Após passar pela cidade San Salvador de Jujuy, fizemos um desvio por Maimará, onde o pê da montanha se vestiu em diferentes cores e pareçeu como a paleta do pintor. Por isso os locais deram o nome `Paleta do pintor` para a montanha. Chegando no vilarejo de Maimará tinha um sentido como se fosse no filme `Chocolate`: o mesmo vilarejo amarelo com muita poeira onde tinha um vento muito forte levando e mexendo a area. Só Johny Depp faltou. :) A montanha pela a qual viemos até Maimará foi muito interesante: o gigante de pedras se vestiu com quase todas as cores do arco-íris. Após passarmos algum tempo apreciando da beleza da natureza, seguimos nossa viagem em direção à fronteira.
Quando a gente atingiu a altitude de 4000 metros paramos para tirar fotos. Eu acho que ninguém de nos dois estava nessa altura antes, em particular de carro. Sentimos que o ar é rarefeito, algo imprensa nossos pulmões, respiravamos mais rapido e profundo. Ficamos ofegante. Foi uma experiência interesante... Nessa altitude o ar se esfriou atê 6 grados, e o céu brilhou como cristal. Quase raiou... Pois em Salta fez calor, a gente viagou em short e camisa. Quando saimos do carro para gravar a experiencia de altitude para o futuro, o frio penetrou até os ossos. Trememos. Embora fizesse frio, o frio arrepiou e foi agradável como o frio que surpreende alguém na madrugada de primavera. Na pele sentimos o calor dos raios do sol. Paulo na sua grande felicidade seguiu testando as margems das capacidades humanas: tirou também sua camisa assim seguiu saltando só numa bermuda na altura de 4200 metros. :)
No nosso caminho atravesamos num salar também onde se coleta o sal para fabricar sal comestível do chão da lagoa seca. Do inverno sul-americano é caracteristico que esta mais seco e entretanto também faz mais frio, por isso encontramos agora a lagoa no estado seco. Na verão está cheia se agua. Assim pensando que o chão estava duro, corremos muito entusiasmados para a terra salgada e branca quando de repente començamos a afundar na lama porque a camada salgada nós enganou. O que aconteceu: a agua da lagoa já tinha evaporado e só o sal ficou lá. Com que a gente não contou foi que embaixo da camada do sal, a lama ainda não se secou totalmente. Afundando até o tornozelo, muito sujo demos um jeito de sair da lama, trocamos nossos sapatos e seguimos nossa viagem. Um pouco depois paramos de novo, desta vez na fábrica de sal, para ver se tenha algo interesante para fazer. Além de algumas figuras de sal de lamas não tinha nada para ver.
Mais adiante na minha grande entusiasma eu conseguei, sem querer, empurrar as figuras de sal e assim quebrou a orelha de uma figura de uma lama. Em breve o vendedor correu para controlar as esculturas mas por sorte não percebeu nossa obra, ou melhor dito, minha obra.:) Como uma menininha fazendo uma malcriação que sabe que fez algo mal, rápido e calados nós fugimos do lugar. Um pocos metros mais longe da fábrica e do vendedor, encontramos um parte seca do salar e assim podiamos seguir saltando como as crianças malucas. :)
Viagando nas montanhas de repente uma raposa ultrapassou a rua ao frente do carro. Paramos o carro de novo, fomos de ré para tirar uma foto dela. :)Naquela rua nas montanhas não tinha muito trânsito, ao fim começamos a contar os carros vindo para nossa direção. Numa hora só 5 carros passaram... Tampoco tinha vilazinhas. Depois da primeira vilazinha, Purmamarca a próxima vilazinha, Susques está perto da fronteira de Chile. Uma vila de novo que pareceu como a cidade no filme `Chocolate` nas cujas ruas não existia nem uma alma viva, só caminhões. Mas tinha um posto de gasolina! Surpreendetemente a gente tinha que esperar numa fila para receber o combustivel! Tinha três carros ao frente de nós! E tem uma historia de novo para contar mas agora sobre o posto da gasolina. :) Em total tinha três bombas de gasolina no posto, das quales duas pareceram que não funcionam, además estavam ferradas. Além da única bomba em função tinha só um chalé de pedras abandonado no topo do morro, servindo como caixa do posto...
Na fronteira da Argentina e Chile chegamos entre 5:30 e 5:45 horas de tarde. Por pocos minutos tinhamos que pensar se essa era a fronteira de verdade, porque além de algums chalés nem uma alma viva vimos, ninguem nós parou por controlar. Apesar disso paramos ao fim, e Paulo entrou num chalé para perguntar o que fazer. Depois de um processo de 30 minutos (fiscalização do carro sobre que nunca ouvi na Europa, migração) finalmente recebemos o selo da saida da Argentina. Depois de sair da fronteira da Argentina para o Chile em Paso de Jama, procuramos pela migração do Chile, mas não o encontramos, e seguimos viagem...
Na primeira cidade chilena, San Pedro de Atacama, paramos para passar a noite lá porque anoiteceu muito. O céu foi maravilhoso: claro e escuro profundo com estrelas brilhantes. Talvez na minha infância pudesse ter visto um céu com tantas estrelas... Em San Pedro de Atacama chegamos um pocos minutos antes das 8 horas no fuso horario brasileiro. O fuso chileno esta uma hora depois do brasileiro (GMT -4:00). Chegando no vilazinho pegei o guia para podermos nós orientar com a ajuda do mapa e nele buscarmos um hotel. Então, a mapa é uma porcaria. Em seguida nós mandou para uma rua de pedestres. Todo mundo nós acenou tentando explicar que a rua esta fechada e é proibida entrar lá de carro. Uma mulher após nós disse que levaríamos uma multa se a policia nós visse. O que podíamos fazer? Ir de ré ou seguir dirigindo até o próxima cruzamento? Tanto faz, estamos errados na rua. Assim seguimos dirigindo e claro que na próxima esquina a policia já estava esperando. Fizemos uma cara de mais inocente e imitando os turistas burros pedimos a policia para nós ajudar. Então, em San Pedro de Atacama não existe nada como hotel, só hostel que ainda esta da menor qualidade
Tanto faz, buscamos um do guia e a policia nós levou para lá. Foram muito simpáticos, não nós deram multa, nós acompanharam até o hostel. Depois de não encontrar ninguém no primero hostel que encontramos no guia, seguimos dirigindo e em breve encontramos outro. A cidade era cheia dos hostels. No hostel recibemos um quarto muito pobre que tinha só uma janela que ficava no teto do quarto. Aquecedor ou quarto quente nem sonhar! Pelo menos o quarto tinha um banho privado e agua quente, o mesmo que a água quente acabou entretanto deu pra tomar banho. Mas por tão poco dinheiro estavámos felizes que encontramos um lugar com tanto luxo num lugar bem abandonado no meio de nada. :)
Á noite fomos para um restaurante jantar porque a um lado não comemos prato quente desde 3 dias, vivíamos de biscoito depois de nossos sanduíches terem acabados, e por outro lado queríamos celebrar nossa chegada em Chile. O jantar foi uma maravilha: prato da casa: lomo, frango e salsicha num palito e assado com legumes assados. Pedimos também vinho tinto chileno. Brindamos pela nossa viagem sortuda...
De noite nós dois acordamos várias vezes e com muita tensão seguimos virando na cama sem sono. Os sintomas da falta do oxigênio surgiram... 
Út közbeni megállók / Paradas no caminho:
14:24 (GTM -3:00)
Magasság/Altitude: 4000 m
Km: 12.859 km
Hőmérséklet/Temperatura: 8˚C (napsütés/sol)
14:35
Magasság/Altitude: 4200 m
Km: 12.864 km
Hőmérséklet/Temperatura: 6˚C (napsütés/sol)
15:15 Salar Grande
Magasság/Altitude: 3400 m
Km: 12.900 km
Hőmérséklet/Temperatura: 13-14˚C (napsütés/sol)
16:15 Susques, Argentína
Magasság/Altitude: 3600 m
Km: 12.963 km
Hőmérséklet/Temperatura: 10˚C (napsütés/sol)
Tankolás/Combustivel: 30 l (128 ARP)
17:42 Határ/Fronteira Argentína – Chile
Magasság/Altitude: 4100 m
Km: 13.078 km
Hőmérséklet/Temperatura: 2˚C (napsütés/sol)
Átlépés a határon/Entrada no Chile: 17:51
19:50 (GTM -3:00) San Pedro de Atacama
Magasság/Altitude: 2500 m
Km: 13.241 km
Km: 11.693 km
Hőmérséklet/Temperatura: 12˚C (csillagos este/noite com estrelas)
Chilei időzóna/Fusorario chileno: GMT -4:00
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése